A klímaszkepticizmusról írtam már: ez nem más, mint egyfajta maladaptív/nem megfelelő megküzdési mód illetve hárítás amely természetes pszichológiai jelenség bármely rossz hír esetén, főleg ha nem az egyénnél van a kontroll.

Ha a világfelfogásunkkal össze nem egyeztethető dologról hallunk, ha gyógyíthatatlan betegségről, vagy más tragédiáról szerzünk tudomást, először tagadunk, illetve megkérdőjelezzük az adott dolgot. Az információ mélyebb feldolgozása, az elfogadás és a megfelelő válaszok, cselekvési tervek és egészséges megküzdés csupán ez után jön.

Hadjárat a tények ellen

Mit csinálsz akkor, ha az iparágad visszafordíthatatlan természeti károkért felelős, az új technológiákra történő átállás profitveszteséggel járna, Te pedig minél tovább szeretnél változatlanul profitot termelni?

Egyértelmű, nem? Kihasználnád a fenti természetes pszichológiai jelenségeket, a szkepticizmust és a hárítást, sőt, tövig nyomnád a kommunikációs gázpedált, ahányszor tudományos tények jelennek meg amelyek arra hívják fel a figyelmet amit már egyébként Te is régen tudsz: mégpedig hogy nagymértékben felelős vagy a klímaváltozásért. 

És miközben elhiteted az emberekkel, hogy a Te álláspontod a nyerő, mindezt úgy teszed, hogy bárki aki szkeptikus és kritikus a klímaváltozással kapcsolatos tudományos tényekkel szemben, még okosnak is érezhesse magát. Sőt, akár még egy csavart is tehetsz az egészbe azzal, hogy elhiteted: igazából azok egy összeesküvés részesei, akik a tudományos tényekkel hozakodnak elő, nem pedig Te és az iparágad.

Rafinált igaz? Pontosan fentiek szerint járt el az olajipar. Évtizedekig támadta a klímaváltozással kapcsolatos tényeket, bizonytalanította el az állampolgárokat és bagatellizálta el a fosszilis üzemanyagok elégetésének légkörre tett hatásait.

Hogy mennyire sikeres volt a tényekkel szembeni több évtizedes hadjárat, az itt a blogon a hozzászólások között is érezhető. Sok kommentelő érzi úgy, hogy "átlát a szitán", és gondolja úgy, hogy a klímaváltozás témája csupán egy újabb divat. Lentebb elemzem is ezeket.

 A megvezetett bolygó

Egy fantasztikus elemzés került a kezembe nemrég arról, hogy a fosszilis üzemanyagok iparága hogyan vezette félre tudatosan az amerikai lakosságot évtizedeken át a klímaváltozással kapcsolatban. A kiadványt a Harvard, a George Mason és a Bristol Egyetem jegyzik, tehát nem alufóliasisakot viselő, összeesküvéselméleteket gyártó alternatív-tény imádók klubja adta ki. A kiadványnak négy legfőbb állítása a következő:

1. Belsős céges dokumentációk bizonyítják, hogy az üzemanyagipar évtizedek óta tudott arról, hogy a klímaváltozást emberi tevékenység okozza. Erre válaszul tudatosan támogatta a klímaváltozást tagadó és elbagatellizáló propagandát annak érdekében, hogy megőrizze a status quot.
2. Amint tudományos konszenzus született a klímaváltozással kapcsolatban (a klímaváltozással komolyan foglalkozó, elismert kutatók 99,9%-a fogadja el azt az alaptevést, hogy a jelenség létezik és emberek okozzák, tágabb körben 97%), az iparág a politikai szövetségesekkel együtt elkezdte támadni ezt a konszenzust és felnagyítani az esetleges bizonytalanságokat.
3. A fosszilis energiák iparága semmilyen alternatív magyarázatot nem adott arra nézve, hogy mi okozza a klímaváltozást, a cél pusztán az volt, hogy bármilyen akciót és összefogást ellehetetlenítsenek.
4. A stratégia, a taktikák, a retorika és érveléstechnikák és az egész gépezet amellyel aláásták a klímaváltozással kapcsolatos tények hihetőségét ugyanaz, mint amit anno a dohányipar is alkalmazott annak érdekében, hogy késleltesse a törvényi szigorítást.

Fentiekhez természetesen végtelen mennyiségű pénz állt rendelkezésre. Bárki aki azt állítja, hogy Greta Thunberg mögött áll valami hatalmas lobbi, gondolja végig, hogy vajon hol állhat nagyobb erőforrás rendelkezésre? Egy 16 éves svéd lánynak van több lobbistája az egyes kormányokban illetve több pénze, vagy a teljes olajiparnak? 

"A klímatémával kapcsolatos dezinformálásnak számtalan negatív hatása van. Hatására a társadalom kevésbé érti meg, mi az a klímaváltozás, a félreinformálás rontja a klímavédelmi tevékenységek támogatottságát, elnémítja a pontos tudományos tények kommunikációját, politikai oldalak mentén polarizálja a közvéleményt, erősíti az elhallgatást, azt, hogy legyen párbeszéd akár egyéni, akár társadalmi szinten." (America Misled, 2019)

A tudatos félreinformálás negatív hatásainak szinte mindegyikére található példa a kommentek között itt, a blogon is (persze nem állítom, hogy mind az évtizedek óta zajló, tudatos félreinformáló kampány mellékhatásai, mindenesetre bármely következő reakciónak nagyon örül a fosszilis energiaipar).

1. nem értik és nem fogadják el, mi okozza a klímaváltozást, tagadják a tudományos konszenzust:

"A felmelegedés tény, adatok támasztják alá, de egyáltalán nincs bebizonyítva, hogy azt az emberi tevékenység okozza, lehet, hogy akkor is bekövetkezne, ha nem élnének emberek a Földön. Ennyi!"

"Beszélni éppen beszélhetünk róla, de valójában gőzünk sincs róla hogy miről van szó." 

"Dehogy általánosan elfogadott dolog, sőt."

"A klíma változik. Mindig is változott, most két globális eljegesedés közt vagyunk egy felmelegedő időszakban."

2. összeesküvés-elméletek

"Nekem az a gyanúm hogy ez a hiszti előfutára egy tömeges energiahordozó és alapanyag áremelésnek"

3. politikai oldalak mentén polarizálnak, elbagatellizálnak

"Ezek nem zöldek, hanem bajkeverők!"

"Radikális baloldal hogy ráfordult a környezetvédelemre."

4. elhallgatás, ne legyen párbeszéd egyéni vagy társadalmi szinten

"Én biztos nem hoznám fel a témát egy szélesebb körű családi beszélgetéskor."

"A klímaváltozásról sem karácsonykor, sem máskor sincs sok beszélnivaló."

5. a valódi felelősökről a figyelem elterelése, a probléma leegyszerűsítése egy okra

"A Földnek egyetlen problémája van: a fejlődő országok lakossága brutális mértékben túlszaporodik. Minden más ebből következik."

6. akinek klímaszorongása van, az hisztizik és/vagy pszichés problémákkal küzd

"(Thunbergnek) Autistaként van egy rögeszméje, ez a klímaváltozás miatti rettegés. És mindenki komolyan veszi őt sajnos."

Fenti kommentek egy olyan Magyarországon születtek, ahol évek óta látványos probléma a zöld poloskák inváziója, megéltünk hatalmas károkat és Budapest elárasztását okozó viharokat, azt hogy egyik napról a másikra változik 10-15 fokokat a hőmérséklet, hogy a Margit-szigetnél száraz lábbal át lehet sétálni a hídfőhöz, vagy hogy Karácsonykor 10 fok van és nyílik a hóvirág. Saját bőrünkön érezhető a változás, elég a szüleinkkel beszélni ahhoz hogy személyesen is meggyőződhessünk róla: ami most van, az nem "normális". 

A kommentek által képviselt gondolkodás és a tudatos félrevezetés eredménye a "business as usual", tehát az, hogy minden mehet tovább a maga útján, az olajipari cégek termelhetnek szépen tovább, épülhetnek a szénerőművek és nincs meg a kellő politikai támogatottsága a változásnak, mehet tovább a környezetrombolás. Mindenkinek rosszabb, kivéve azoknak, akiknek elemi érdekük, hogy ne változzon semmi. Naná, hogy megéri a félreinformálásba befektetni. Így is történt.

Az említett kiadvány fő konklúziója:

A globális felmelegedés valós jelenség. Emberi tevékenység okozza, ebben tudományos konszenzus van. A következmények súlyosak, de rendelkezünk a megfelelő technológiával hogy elkerüljük a legsúlyosabb hatásokat.

De hogyan lehet emberek tömegeit elbizonytalanítani, milyen kommunikációs módszereket lehet alkalmazni ahhoz, hogy a kézzelfoghatóval, a személyesen megtapasztalhatóval szemben legyünk szkeptikusak, és elhiggyük, nincs itt igazából olyan nagy probléma, aki mást mond, az "hisztizik" csupán, egyébként is, a "zöld az új vörös"?

Hogy csinálták? A kommunikációs hadviselés eszközei

Az egyik legfontosabb taktika a klímaváltozással kapcsolatos tudományos konszenzus megkérdőjelezése. 

Dezinformációs kampány

A fosszilis energiaipar által foglalkoztatott tudósok már az 50-es években tisztában voltak a széndioxidkibocsátás légkört felmelegítő hatásaival. Az Exxon Mobil kutatói is tudtak erről (a széndioxidkibocsátás okozza a klímaváltozást, egyre kevesebb az időnk, 1-3 fokot fog melegedni a légkör 2050-ig ha nem cselekszünk), ám a cég ahelyett, hogy bármin változtatott volna, dollármilliókat költött dezinformációs kampányokra. A célok a következők voltak: a tudományos tények elferdítése a kritikus hangok bemutatásával, a média befolyásolása és zöldremosás, tehát olyan intézkedések bevezetése amelyek látszólag kezelik a problémát de leginkább csak promóciós céllal vannak.

A dezinformációs kampány elemeire lásd egy példa a New York Timesból, 2000-ből - az Exxon már akkor is komolyan vette a témát, tudván, hogy ha túl sokan elkezdenek komolyan foglalkozni a klímaváltozás problémájával, az rontani fogja az üzletet.

A fenti cikk lényege: a tudományos konszenzus megkérdőjelezése, a klímaváltozás emberi tényezőjének megkérdőjelezése, illetve az esetleges szabályozások és akciók késleltetése. Mindez egy olajipari cégtől. A New York Timesban. Kicsit sem gyanús...

Másik kedvenc példám az olajipari cégek (pl. ExxonMobil) által támogatott Heartland Institute klímaszkeptikus kiadványa, amit több ezer állami iskolába juttatott el az USA-ban, és amely a tudományos konszenzust kérdőjelezi meg. Érdemes megfigyelni, hogy mint a kínai cégek az Adidos és Adios cipőkkel annak idején, a kiadvány a legnagyobb klímakutatókból álló nemzetközi szervezet, a kormányok figyelmét rendszeres jelentésekkel felhívó IPCC nevét "koppintja" és ferdíti el "NIPCC"-nek, hogy a gyanútlan olvasót (ez esetben tanárokat) megvezesse. Ez hatalmas károkat okoz környezetvédelem és klímavédelem terén, hiszen amíg az ifjú generáció úgy nő fel, hogy kételkedik a klímaváltozásban, addig minden mehet tovább ugyanúgy mint eddig az olajiparban, nem kell változtatni semmin. Mehet tovább a környezetrombolás: mindenki be van etetve.

Kedvenc taktikák

A klímaváltozás tagadásának vagy a klímaszkepticizmus erősítésének sokféle technikája van. 

Ezekből példák:

Kamu szakértők: Ellenvéleményen lévő, a klímatémában járatlan, máshol nagy szaktekintéllyel bíró emberek /influenszerek idézése. Ilyen például a klímatémával életében nem foglalkozó, klinikai szakpszichológus Jordan Peterson véleményének terjesztése (nem állítom hogy az olajipar adta szájába a véleményét de hogy örültek neki, az biztos). Nagy magabiztosság, rengeteg ferdítés és pontatlanság, de meggyőzően hangzik és számos jobb oldali ember identitására hat kellemesen - majdnem 3 millióan megnézték a fenti videót.

Logikátlanságok: logikailag hibás érvelések amelyek aztán téves következtetésekre vezetnek. Például: nagyon hideg van télen, szakad a hó ezért a globális felmelegedés kamu. 

(Hozhattam volna szereplőt a magyar politikai életből is a fentihez hasonló bejegyzéssel de inkább nem szállnék bele a hazai politizálásba...)

Teljesíthetetlen elvárások: Csak akkor kell cselekedni, ha minden egyes kutató pontosan ugyanazt mondja és 100%-os az egyetértés köztük. Ha minden egyes kutatás ugyanazt mutatja ki. A dohányipar pontosan ezzel az érvvel igyekezett húzni az időt szabályozás terén.

Mazsolázás: A nekünk tetsző adatok és elméletek kimazsolázása, amely különbözik az összes rendelkezésre álló adatból levont következtetésekből. Klímaváltozás tekintetében ilyen lehet a hosszútávú adatgrafikonokból kivenni és ránagyítani egy kisebb periódusra amely látszólag pont szembemegy a trenddel. Aki valaha tőzsdézett az tudja, hogy néha kiugranak az adatok - lehetnek tehát az átlagtól eltérő hidegebb nyarak, de a hosszútávú trendet nézve mégiscsak látszik a felmelegedés. Ilyen trükk pl. kezdeti adatnak egy különösen meleg nyarat venni, amihez képest a következő esetleg hűvösebb, tehát máris be lehet mutatni a hőmérséklet csökkenését. Aki látott már választási politikai grafikonokat Magyarországon, az pontosan tudja, hogyan is néz ki az adattorzítás és milyen látványos tud lenni. 

Összeesküvés elméletek: Azt terjeszteni, hogy egy bizonyos szűk vagy tágabb csoport érdekei szerint történnek a dolgok (ami nem az olajipar :D), és ők terjesztik a klímaváltozással kapcsolatos híreket. Trump szerint a kínaiak a felelősek ezért, akik az amerikai ipart akarják tönkretenni.

Egy érdekes összefoglaló arról, hogy hogyan működnek a fenti taktikák a gyakorlatban és hogyan ismerhetjük fel őket:

Mit lehet tenni?

Alapvetően három dolgot: 

1. Következetesen a tényeket kommunikálni (ez önmagában - amint azt látjuk - még kevés, de vannak rá jó példák)
2. A félrevezető forrásokat feltárni és bemutatni (ki hogyan és milyen céllal vezetett félre)
3. A félrevezető szándékú kommunikációs technikákat elmagyarázni - ez történt most :)

ui: Azzal kapcsolatban, hogy az Exxon tudott tevékenységének környezetkárosító hatásairól és tudatosan vezette félre a befektetőket és a közvéleményt, per is indult a cég ellen, amit éppenhogy, de megnyert. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem követik újabb, hasonló perek, melynek során az olajcégek felelősségét szeretnék bebizonyítani és jogi úton elégtételt venni. 

ui2: Ha érdekel, hogy hasonló, vagy más iparágak hogyan próbálták évekig megvezetni a fogyasztókat eltitkolva a káros hatásokat, javaslom még a dohányipar, az ólmozott benzin és a Nestlé tápszerbotrányának történetét tanulmányozásra.

(Felhasznált forrás: America Misled: How the fossil fuel industry deliberately misled Americans about climate change.) 

Ürge-Vorsatz Diána, a CEU klímakutatója nemrég egy rendezvényen azt mondta, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk, az az, hogy beszélünk a klímaváltozásról. Minél többen válnak tudatossá a témában, annál nagyobb nyomás kerülhet a cégekre és a döntéshozókra, hogy tegyenek is valamit. Kezdhetjük akár a saját családunkkal is - akár Karácsonykor is!

Tabu-e a karácsonyi asztalnál felhozni a klímaváltozást? Kényes téma, de még mindig jobb, mint a szokásos politikai viták és az, hogy melyik unokatesónknak miért nincsen gyereke. Ha betartasz pár egyszerű tippet, akkor akár még értelme is lehet nagymamával, anyóssal elbeszélgetni róla.

"pár évtized és a vízért is háborúzni fogunk, szőlő meg nem is lesz, szóval addig igyátok a bort amíg lehet!"

5 tipp a karácsonyi klímabeszélgetéshez

Kölcsönös tisztelet

A klímaváltozással kapcsolatos beszélgetéseknél rendszeresen megjelenik a hibáztatás és a szégyenkeltés. Valaki elmeséli, hogy idén óceánjárón nyaralt? Azonnal rá lehet repülni és elmagyarázni, mekkora környezeti terheléssel jár egy ilyen út, hogy többet garantáltan ne hozza fel a témát. Másik rokon nem gyűjt szelektíven? Már ki is lehet oktatni, hogy többek között "az ilyen emberek miatt" vagyunk bajban. Valahol jön a negyedik gyerek? Szónokolhatsz a túlnépesedésről és arról, hogy egy nyugaton született babának mekkora a karbonlábnyoma (ráadásul nem moshatóznak?!) Persze ha így teszel, legfeljebb feszültséget okozol a karácsonyi asztalnál, aminek sok értelme nincsen, hiszen általában szokott lenni elég enélkül is. Ráadásul a félelem-szégyen- és bűntudatkeltés bizonyíthatóan roncsolja az emberi kapcsolatokat, a cél pedig természetesen nem ez, hanem épp az ellenkezője: értelmes beszélgetést folytatni úgy, hogy közelebb érezzük magunkat egymáshoz. 

Egy jó klímabeszélgetés - mint bármely más kellemes beszélgetés - kölcsönös tiszteletre épül és arra, hogy hajlandó vagy hallgatni a másikra, még akkor is, ha ez sokszor nehezedre esik. Próbáld a közös nevezőt megtalálni, a kiindulási alapot és közös értékeket, amelyekre lehet építeni. Használj olyan fordulatokat, mint "ez nekem is nehezemre esik...", "ebben nem értünk egyet, de..."

• Másról se tud beszélgetni, csak a gyerekéről? Beszélhetsz a városi légszennyezésről és hogy ez milyen hatással lehet a kicsikre, és mit lehet tenni
• Az egészsége a fontos? Beszélhetsz arról, hogy egészséges legalább néha vegetáriánus/vegán recepteket kipróbálni, ráadásul már heti egy kizárólag zöldségalapú nap is nagymértékben csökkenti egy család karbonlábnyomát.
• Síelni szeret? Kézenfekvő összefüggésbe hozni a téli sportokat és a klímaváltozást
• Kertészkedik? A komposztálás előnyeiről beszélgethetsz.
• Szeret politizálni? COP 25 és Magyarország álláspontja klímatémában
• A divat érdekli? Ösztönözheted arra, hogy miért érdemes használt ruhákat vásárolni, illetve a megunt ruháit hova lehet adományozni
• ha nincs más ötleted: időjárás és klímaváltozás összefüggései...

Nyitott kérdések és értő figyelem

Sokszor annyira a saját buborékunkban élünk, hogy nem is akarjuk az ellenkező véleményen lévőt meghallgatni. Rögtön félbeszakítanánk, már előre tudjuk az ellenérvünket arra, amit épp mond, időpocséklásnak tűnik egyáltalán végighallgatni. Pedig a másik meghallgatása nélkül ugyancsak nehéz párbeszédet folytatni valakivel, éppen ezért muszáj figyelmet adnunk a másiknak, még akkor is, ha nem értünk egyet vele. A nyitott kérdések is sokat segítenek, főleg ha a már megbeszélt közös alap, közös értékek irányába vezetnek. Ráadásul ha az is jól működik ha nem akarsz "globálisan" beszélni a teljes klímatémáról, hanem annak csak különféle szegmenseit emeled ki, amiben hasznos tippeket is megoszthattok egymással (lásd a fenti pontnál).  

Tények helyett történetek

Sajnos az eddigi klímatudatosítási erőfeszítések láttán le kell vonnunk a következtetést: az embereket nem hozzák lázba a tények, sem az adatok és a statisztikák. Ha csak ilyeneket sorolsz egyfolytában, nem fog változni semmi. Ha már Karácsony van, akkor mindenképpen említsük meg Jézust, aki mindig történetekbe sűrítve adta át hallgatóságának a tanulságokat. A történetek ugyanis megmozgatnak, motiválnak és érzelmeket keltenek. Milyen érdekes/motiváló történetek kapcsolódnak a klímaváltozáshoz? A filozofálás helyett érdemes az egyéni akciókra és lehetőségekre fókuszálni. 

Hogyan hozd fel a témát? 

A fenti történetmesélős tippből kiindulva érdemes a saját egyéni cselekedeteidre, klímatudatos napi rutinjaidra felhúzni a klímatémát. Ez lehet vegán receptek megtárgyalása, vonatutak választása repülős nyaralás helyett, komposztálási tippek megosztása, bármi, ami kapcsolódik. Ismétlem: sokszor elég akár csak érintőlegesen felhozni a klímavédelemmel való összefüggéseket, a lényeg a másik motiválása arra, hogy valami apró lépést tegyen meg ő is a saját hatókörében. Mindig vedd figyelembe, épp kivel beszélsz, van, akit a politikai aspektusa érdekel a témának, mást pedig csupán annyi, hogy támogatást lehet kapni házszigetelésre. Ha kedves vagy és figyelmes, és a saját dolgaidról beszélsz példát mutatva a többieknek ahelyett, hogy egy Thunberg-típusú "hogy merészelitek" beszédet tartasz, még a legkonzervatívabb jobb oldali érzületű sem fogja tudni rádkenni, hogy te is csupán a "klímahisztit" nyomod. (Pro-tipp: ha liberális beállítottságú emberrel beszélsz, érdemes jövőfókuszú témákat választani mint innováció, klímaprojekciók és társai, ha konzervatívval, akkor a múltra érdemes támaszkodni, régen mi és hogyan volt jobb és hogyan lehetne visszahozni a régi szép időket - erről még írok részletesen) 

Folytasd a beszélgetést, de tudd, mikor kell abbahagyni!

Fontos, hogy tartsd az egyensúlyt: az egész ünnep nem szólhat a te lelkesedésedről, az "Ügy"-ről, amit képviselsz, és a többiek térítéséről. Figyeld hogy hol lankad a másik figyelme és válts témát, legfeljebb utólag rájuk küldhetsz egy-egy érdekes cikket/tanulmányt a témában, amiről beszélgettetek. Ne feledd: egy beszélgetés nem egy csata amit feltétlenül meg kell nyerni, sokszor nem azonnal "hatnak" a hallottak, hagyj a másiknak időt a megemésztésükre. 

Fontos: ne rontsd el más Karácsonyát! :)

Egy kis muníció, ha kifogynál az ötletekből:

1. Miért fontos, hogy beszéljünk a témáról? (mindenki, akinek legalább 27 millió forintnyi vagyona van a 2018-as Global Wealth Report szerint, akár ingatlan, vagy más formában, az a világ leggazdagabb 10 %-ban van, ez a réteg felel a kibocsátások 49%-ért. Ahhoz, hogy a gazdagabbik feléhez tartozz a világnak, elegendő csupán 1.2 millió forintnyi megtakarítás is.)

2. Mit lehet tenni egyénileg a karbonlábnyom csökkentéséért? (óvatosan, mert az első ábrán első helyre a gyermekvállalást tették, ehelyett a vásárlási döntések fontosságára vagy a politikai aktivizmusra lehetne a hangsúlyt fektetni, vagy akár a saját háztartási energiacsökkentésre, lásd a második ábrát. Mindegyik javaslatról órákat lehetne beszélni, LED-izzók, vega receptek, nagyvárosi közlekedés, legjobb turik, stb. stb.)

Boldog Karácsonyt és kellemes családi beszélgetéseket kívánok!

(Javasolt olvasnivaló: #TalkingClimate Handbook: How to have conversations about climate change?)

WHO jelentése szerint fizikailag nem vagyunk eléggé aktívak: négyből egy felnőttnek ebből egészségügyi problémái is származnak, gyerekek esetében pedig az agyi fejlődés és a szociális készségek károsodhatnak emiatt. 

A mozgáshiány öl, butít és nyomorba dönt

A mozgáshiány - kombinálva a helytelen táplálkozással - szív- és érrendszeri megbetegedéseket, 2-es típusú diabéteszt, gyengébb izomrendszert, elhízást és depresszív tüneteket okoz. Az orvosok pedig hiába írnak fel recepteket a tünetek kezelésére, ha az okon, az inaktív életmódon nem változtathatnak. Egy inaktív ember a brit egészségügyi rendszer, az NHS kimutatásai szerint 37%-kal több napot tölt kórházban, mint egy aktív életmódú, illetve 5%-kal gyakrabban jár orvoshoz, így duplán terheli a rendszert. Az inaktivitás költségeit 8.2 millárd fontra becslik évente. 

A zöld recept koncepció

És itt jön be a képbe a "zöld recept" koncepció, ami éppen a fizikai inaktivitásra fókuszálva javít a betegek fizikai és szellemi állapotán, és egyre több helyen fontolgatják a bevezetését. 

A zöld recepteket elsőként Új-Zélandban a 90-es években vezették be az egészségügyi rendszerbe, amikor is zöld papírra írták fel a fizikai aktivitást ajánló "recepteket".

A koncepció azóta tovább terjedt, így többek között már Angliában is működik. A zöld receptek hatékonyságát tudományos kutatások is kimutatták, hangsúlyozva, hogy olcsó prevenciós megoldás amely mellékhatások nélkül, bizonyíthatóan növeli a beteg életminőségét és előz meg betegségeket. Zöld receptre számos aktivitást fel lehet írni, így például közösségi sportokat és kertészkedést, sétaklubokban való részvételt, vagy szimplán diétás tanácsadást.  

Az angliai Canterburyben az Egészségügyi Minisztérium támogatásával működő programnak külön tanácsadói telefonvonala is van, azt pedig, hogy kinek mit írjon fel az orvos, a beteggel együtt döntik el. A fő okok, amiért valaki zöld receptet kaphat: szív-és érrendszeri megbetegedések, diabétesz, arthritis, depresszió és elhízás. Sokszor ezek a betegek azért nem mozdulnak ki (és meg), mert egyedül nincs bátorságuk valahova elmenni, ezen is segít a program, hiszen az ajánlott helyeken fogadják őket illetve rendszeres telefonhívásokkal tartják a kapcsolatot és mérik fel, hogy történt-e javulás. A beteg tehát úgy érzi, foglalkoznak vele, odafigyelnek a problémájára, és van hova mennie. 

A zöld recept rendszer igyekszik minél több, zöldben történő aktivitást bevonni a programba, mert az is bizonyított, hogy az outdoor tevékenységek csökkentik a stresszt és a vérnyomást, mozgásra ösztönöznek, és javítják mind a mentális, mind a fizikai állapotát a betegnek. 

Hogyan működik a receptfelírás?

Canterbury városában például a Sport Canterbury szervezet menedzseli a recepteket: ők állítják össze azt a "menüt", amelyből a beteg választhat tevékenységet. Hozzájuk küldik tehát az orvosok a betegeket akikkel aztán ők tartják a kapcsolatot. A feltételek alapján 16 évnél idősebb, heti 150 percnél kevesebb fizikai aktivitást végző, motivált betegeket várnak, akik megfelelő kondiban vannak ahhoz, hogy alacsony és közepes nehézségű mozgásokat végezzenek. A háziorvos aláírásával szociális munkások, nővérek és egyéb egészségügyi dolgozók is felírhatnak zöld recepteket. 

A beteg először ingyenes konzultáción vesz részt amelynek során készítenek neki egy aktivitási tervet (diétás javaslatokkal), aztán négy hónapon keresztül havi egyszer telefonos beszélgetésen egyeztetik és értékelik az előrehaladást vele. A programok úgy vannak felépítve, hogy a beteg közösségi támogatást is kapjon, és közösségi tevékenységekben vehessen részt, így biztosítva a hosszútávú hatást. A zöld receptek a szabadban történő tevékenységekre koncentrálnak elsősorban, így például edzőtermi bérletet és hasonlókat nem támogatnak. 

A folyamat a fenti ábrán is látszik, az orvos csupán felírja a zöld receptet, onnantól kezdve a helyi "sportklub" veszi kézbe a dolgokat, konzultál a beteggel, közösen célokat tűznek ki, motiválják, bátorítják és különféle programokat javasolnak neki, utána pedig rendszeresen tartják a kapcsolatot. Így a háziorvos tehermentesítve van hosszútávon, hiszen javul a páciensek egészségügyi állapota, kevesebb gyógyszerre van szükségük és kevésbé terhelik az egészségügyi rendszert. 

Egyszerű, olcsó és hatékony - miért nincs még nálunk is zöld recept?

Nemzeti park receptre

Az USA-ban is működik a zöld recept koncepció, a fentiekhez hasonlóan az orvosok parkokat (városi és nemzeti) írnak fel receptre egy direkt erre a célra készült adatbázis alapján. Az alábbi videóban megszólaló orvosok paradigmaváltást akarnak a gyógyászatban és az emberek felfogásában, mert ha ez nem történik meg, akkor a jelenlegi trendek alapján a jelenlegi fiatal generációnak kisebb lesz a várható élettartama, mint a szüleiknek, méghozzá a mozgáshiányos életmód  és az ebből fakadó betegségek miatt. Az egyik orvos úgy gondolja, a paradigmaváltás részeként az orvosok egyik első, beteghez intézett kérdése az kellene, hogy legyen: "és mennyi időt tölt Ön a szabadban?"

(A cikkben az alábbi forrásokra támaszkodtam: NHS, Health.gov.nz, WHO)

Ha érdekel a zöldfelületek és egészség összefüggései, kövesd az URBACT Health&Greenspace projektet!

Azt kutatások nélkül is tudtuk, hogy a fák és mindenféle zöldfelület jót tesz a lelkünknek. De hogy pontosan hogyan tesznek jót, ahhoz mégiscsak kellettek a kutatók. Nem csak britek következnek!

Minél közelebb, annál jobb! A 300 méteres szabály

Ha legfeljebb 300 méternyire laksz a természettől, legyen az park, természetvédelmi terület vagy csak egy szimpla zöldfelület, akkor nagyobb eséllyel leszel vidám, boldog és úgy általában elégedett az élettel a Warwick, a Newcastle és a Sheffield egyetemek közös kutatása szerint. Ennek kiderítésére helymeghatározásos technológiát vetettek be a kutatók, a zöldfelületek és lelki egészség háromféle aspektusa közötti összefüggéseket keresve. A több, mint 25000-es mintát vizsgálva arra jutottak, hogy nagyon erős összefüggés van az otthon körüli zöldfelület mennyisége és a mentális jóllét között. Leginkább a 300 méteres távon belüli zöldfelületek befolyásolták adott személy boldogsági szintjét, élettel való megelégedettségét és a pozitív önértékelését. 

"A kutatás eredményének nagyon fontos implikációi vannak a várostervezésre és döntéshozatalra nézve, illetve arra, hogy hogyan mérjük a zöldterületekhez való hozzáférést és hogyan tervezzünk fenntarthatóbb és élhetőbb városokat." (João Porto de Albuquerque, Warwick Egyetem) 

Okos kialakítás - egészségesebb városlakók

Fontos a 300 méteres szabály, de a Barcelona Institute for Global Health még tovább vizsgálódott, és megállapította, hogy nem mindegy, milyen minőségű zöldfelület van 300 méternyire. Attól még ugyanis, hogy valahol zöldfelület van, nem feltétlenül fognak többen biciklizni, futni vagy gyalogolni. "Okosan" kell a zöldterületet kialakítani, és a szemléletformálásra is érdemes odafigyelni. Minél inkább tisztában vannak a városlakók azzal, hogy a négy falon kívüli lét jót tesz az egészségnek, annál hajlandóbbak kimozdulni. Illetve minél használhatóbb az adott park, annál több időt fognak eltölteni benne sportolással a városlakók. Ez Budapesten is látszik a futópályák és kültéri konditermek esetében. A kiírások és a megfelelő kialakítás sportolásra motiválnak. 

Heti 2 óra természet - nyugtatók helyett

Fontos, hogy közel legyen, hogy okosan legyen kialakítva, na de az sem mindegy, mennyi időt töltünk adott zöldterületen. A tudósok szerint heti 2 óra a természetben (ami lehet park, erdő vagy tengerpart) már hatással van a mentális és fizikális jóllétre. Az outdoor elfoglaltságok, mint a hétköznapi túrázás, vagy a most nagyon felkapott erdőfürdőzés gyógyír lehetnek a szívbetegségektől kezdve a stresszre, asztmára de még a diabéteszre is, ezen egészségügyi hatásokat pedig hajlamosak vagyunk durván alábecsülni. Ráadásul az sem számít, hogy egy blokkban vagy több részletben "tudjuk le" a két órát, és az sem, hogy mit csinálunk, a lényeg, hogy outdoor tevékenység legyen: lehet például kajakozás, séta, tenisz, vagy biciklizés. Vagy akár faölelgetés és meditálás is.

Ha nincs erdő és park, egy foghíjtelek is megteszi

Nincs természet, vagy akár csak egy park is a közelben? Attól még, hogy zöldterületben szegényebb egy városrész, még tervezhet úgy, hogy jobban érezzék magukat a lakói. A bezöldített foghíjtelkek, a közösségi kertek hasonlóan pozitív hatással bírnak, mint egy csilli-villi park: a velük kapcsolatos kutatás szerint csökkentik ugyanis az egyén saját értéktelenség-érzetét és depresszióját. Már egészen kis összegekből is ki lehet alakítani közösségi kerteket, elég egy kis gyep, pár fa, és az arrajárók máris jobban érzik magukat. 

"Ennek a beavatkozásnak a szépsége az, hogy pofonegyszerű, ezért aztán könnyen replikálható és skálázható más városokban is. A költsége szintén relatíve alacsony, ha összehasonlítjuk másfajta beavatkozásokkal, amelyeket az egészségünk érdekében teszünk" Eugenia C. South

A foghíjtelkes kutatás a zöldterületek és az adott közösség egészségi állapotának kapcsolatát vizsgálta, belevonva a stressz- és erőszakcsökkentő hatást. Azon foghíjtelkek közelében élők, ahol a telket bezöldítették és parkosították, a depresszió 40%-kal, az értéktelenség érzése 50%-kal csökkent, minél szegényebbek voltak a résztvevők, annál erőteljesebben. Ráadásul az erőszakos bűncselekmények száma is csökkent. A kutatás nem vizsgálta, hogy a válaszadók egyáltalán használták-e az adott tereket, ahova egyébként se padok, se hinták vagy libikókák nem kerültek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincs még nagyobb haszna egy területnek, ha ilyesmiket is rátelepítenek.

"Pusztán a természet látványa kritikus biológiai válaszokat vált ki. Mivel a már meglévő területek bezöldítése sokkal olcsóbb, mint új városi parkok kialakítása, ezért a kutatás eredménye költséghatékony módját veti fel a mentális egészség javításának, különösen szegényebb és ezáltal veszélyeztetettebb városrészeken." Matilda van den Bosch

... de a legjobbak mégiscsak a lombos fák!

Szuper, ha van a környéken zöldterület, de az ausztrálok szerint mégiscsak az tesz a legjobbat a mentális egészségünknek, ha lombos fákat látunk magunk körül. Az Új South Wales-i Wollongong Egyetem kutatói közel 50.000 idősebb városlakót vizsgáltak longitudinális kutatásukban. Ebből kiderült, hogy 30%-os fa "lefedettség" 30%-kal kevesebb mentális problémával járt, ahol több fa volt a környéken, ott egyszerűen jobban érezték magukat az emberek. A lehetséges okok között a fák által csökkentett zaj, hő és pormennyiség lehet.

Ha érdekel a zöldfelületek és a mentális/fizikai egészség témakör, lájkold az URBACT Health&Greenspace oldalát, amely egy városok közötti, ezzel a témával foglalkozó 2019-2020-as nemzetközi projekt, amelybe akár Te is bekapcsolódhatsz!

A Climate-KIC, az EU legnagyobb klímainnovációs szervezete coach networkjének nyílt eseményére invitállak sok szeretettel benneteket! Az esemény angol nyelvű, nyitott minden érdeklődő számára.

Angolul idézem a leírást, a linkre kattintva tudtok helyet foglalni magatoknak:

Are you interested in climate action? And in coaching? Or maybe both?
Join us at the free open section of Climate-KIC Network of Coaches' Community Event, grow your network and get inspired!

Programme:
1. Pet Kupa a story of environmental protection and adventure - Hankó Gergely
2.Inspiring climate action at every level Panel discussion
- working with municipalities: Lugosi Bea & Szabó Krisztina, Magyar Éghajlavédelmi Szövetség KlímavédDVelem
- climate awareness raising: Péter Vigh, Másfél fok @masfelfok
- youth & climate politics: András Volom, V4SDG
- building eco-communities: Márton Hajnal Nyimi Öko Közösség
3. Workshop, networking

Please save your place here at the event page!

Join us, let's get inspired together!
Looking forward to meet you soon!

https://www.facebook.com/events/1141417326057353/

A klímaváltozás a legrosszabb sztori, hiszen mindenhol ott van, de a fejlettebb országokban (ahol lenne erőforrás bármit is tenni ellene) egészen jól meg lehet úszni a következményeit. A legjobban pedig éppen azokat sújtja, akik a fejlődő országokban élnek, amelyeket sokszor épp az előnyöket élvező fejlettek zsákmányoltak ki.

Ha kizsákmányolás, fejlődő országok problémái és gazdasági (össze)függés, kézenfekvő téma az őserdőirtás. Az egész közösségi média "felrobbant" idén az égő Amazonas látványától, adománygyűjtésbe kezdett jópár honfitársunk (hogy hova ment a pénz, az sokszor nem volt teljesen világos), politikusok ingatták megrendülve a fejüket a kamerák előtt. Az őserdők kiirtásáról mindannyian tehetünk, ugyanis ez legtöbbször a fejlett vilából érkező kereslet miatt történik.. Ez már rég nem az a szint, amikor a helyi gazdák kivágnak maguknak egy kis területet, hogy ott gazdálkodhassanak. Az erdőirtás ipari szinten megy. És közünk van hozzá. 

De mégis, mi közünk van hozzá és milyen ráhatásunk lehet az egészre? Mit tehetünk mi a karosszékünkből az őserdőirtás megállításáért? Hogyan lehet a "gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan" jelszót konkrét cselekedetekre váltani? Meddig terjedhet a szolidaritásunk ami nem csupán lájkokban és megosztásokban csúcsosodik ki? És hogyan lehet értelmes tevékenységre ösztönözni az aggódókat hatékony kommunikációval?

Erre hoztam ma egy példát, a Rainforest Alliance Follow the Frog kampányfilmjét, ami tökéletesen összefoglalja a nyugati ember sokszor talán nevetségesnek tűnő igyekezeteit a "jobb emberségre", fantáziáit és vágyait, és a végén konkrét cselekvési javaslatot ad, amivel innen, messziről is hatni tudunk távoli problémákra. Zseniális kisfilm, rengeteg poénnal!

Itt is a történetmesélés miatt üt annyira a film, és azért, mert egyik legmélyebb vágyunkat, a "hőssé válást" teszi meg témájának és karikírozza ki azzal az üzenettel, hogy hősnek lenni nem mindig lehetséges, és talán nincs is rá szükség. Egy nagyívű és hatásában kétséges gesztus helyett a mindennapokban kell "helytállnunk", a tudatos fogyasztói döntéseinkkel és választásainkkal, tisztában léve azzal, hogy privilegizált helyzetben vagyunk és a mi döntéseink nagyon távolra is hathatnak. Ezt a szájbarágós, ezerszer elmondott üzenetet fordítja le a kisfilm, nagyszerűen alkalmazva a humort, miközben ügyesen gúnyolja ki az őslakosokat megmentő fehér ember toposzát. 

2050-re az emberiség kétharmada városokban fog élni, és csak egyharmada vidéki, falusi környezetben. Így aztán nagyon fontos, hogy hogyan tervezzük meg a városainkat. A cél, hogy egyrészt mindenki normális életet tudjon bennük élni, másrészt ne még nagyobb problémát okozzanak a városok klímaváltozás terén (a városok a széndioxid-kibocsátás 75%-át adják globálisan), hanem inkább a megoldás részei legyenek.

A különféle "okos" városi tervezés, hatékony és lehetőleg megújulókból származó energiaellátás, épületek átgondolt építése és menedzselése, hatékonyabb közlekedéstervezés: ezekre mind égető szükség van. És még egy valamire: érdeklődő és érdekelt, aktív városlakókra. A közösségre, amelyiknek beleszólása van abba, hogy mi történik.

(Koktél)paradicsom a panel tövében

Hogyan is lehet megfásult városlakókból érdeklődő és aktív közösséget teremteni? Egy izgalmas terepe ennek a városi zöldfelületek menedzselésébe és karbantartásába történő bevonás.Ilyen például a városi kertészkedés, a közösségi kertek kialakítása, vagy az elhanyagolt városi közterületek közösségi zöldítése.

Már Budapesten is vannak erre példák, ilyen a XII. kerület Zöldfelület Gondnoksági Programja, ahol kisebb-nagyobb csoportok vállalhatták fel gazdátlan zöldfelületek kezelését, ehhez tervezést és szerszámokat is kaptak. De ilyenek a panel épületek között, vagy foghíjtelkeken kialakított közösségi kertek is, melyeket többek között a Kortárs Építészeti Központ fog össze hálózatban, és amelyekhez szemléletformálás, oktatás is kapcsolódik. 

A közösségi kertek nagyszerű és főképp kézzelfogható belépést jelentenek a közösségi tervezésbe. Mindenki érti, hogy miről van szó, könnyen láthatóak a lépések, látványos és gyönyörű (és ehető!) az eredmény. A résztvevőknek együtt kell dolgozniuk, egyeztetni és megbeszélni, így városi közösség is épül, érdeklődő emberek csoportja gyűlik össze egy adott témában, az önkormányzattal együttműködve.

Márpedig ez a részvételi demokrácia alapja: hogy a városlakó magáénak érezze a várost, annak adott területéért felelősséget vállaljon és legyen beleszólása annak menedzselésébe. Míg Budapesten inkább hobbiról van szó, addig számos helyen űzik komolyabban az urban farmingot, azaz a városi gazdálkodást, a gazdasági és társadalmi kapcsolatok felélénkülését és az élelmiszerbiztonság alapkövét látva benne.

A közösségi kertészkedés előnyei

Közösségépítés,a  "kontroll" érzése: a városlakók egy szép célért összefognak és kertészkednek, kortól és nemtől függetlenül. Közös döntések kellenek, megbeszélések, tudásátadás. A résztvevők úgy érzik, van hatása annak, amit csinálnak - ez főleg elszegényedett közösségeknél kulcsfontosságú (lásd lenti videót), ahol a reményvesztettség és motivációhiány jellemző (továbbá hiányoznak az egészséges kikapcsolódási és kapcsolódási formák). Nagyszerű eszköz a városi elmagányosodás csökkentésére, új ismerősök szerzésére, illetve jó alapul szolgálhat egy ilyen kert további kezdeményezésekhez is. 

Mentális és fizikai egészség javulása: szabad levegőn mozgás, a termesztés, gondozás örömével párosulva. Minden héten lehet várni, hogy épp mi indul növekedésnek. Folyamatos apró feladatok és pozitív visszajelzés egy kert - jó ellenszere a lehangoltságnak, szomorúságnak, magányérzetnek. Motivációját vesztett embereknek tökéletes kikapcsolódás.

Tanulás lehetősége: a kertészkedéssel a városi ember új dolgokat tanul, a tanulás frissen tart, kikapcsol a hétköznapi mókuskerékből. És fiatalon is tart (lásd Bálint gazdát :D)

Egészséges ételek: helyben termesztett zöldségek és gyümölcsök, ahol pontosan lehet tudni, mi került a földbe és milyen vegyszerekkel lett gondozva az adott növény. A zöldség - és gyümölcstermesztés tudatosabbá teszi a kertészkedőt a táplálkozással kapcsolatban is.

A gengszter kertész L.A-ből: a kerttel együtt egy közösség is felnő

Azt, hogy egy városi kertészkedési kezdeményezés milyen hatással lehet elszegényedett közösségekre, tökéletesen ábrázolja a los angeles-i "gangsta kertész"-ről, Ron Finleyről készült videó. "Az itteni gyerekeket megkérdeztem, hogy vannak-e álmaik. Azt válaszolták, nincsenek. Hogy lehet, hogy valaki nem álmodik? Pedig az ingyen van." Finley szerint a közösségi kertészkedés reményt és tennivalót ad a helyieknek, továbbá persze friss gyümölcsöket és zöldségeket. Az önkormányzattal való kapcsolat döcögősen indult: az első elhanyagolt zöldterület átvarázsolása után felszólítást kapott. Idővel azonban sikerült rendeletmódosítást és szemléletváltást elérnie, többek között a média ráhatásával, így ma már az utak mentén bárki azt ültet, amit szeretne.

"Felelősséget teremtesz egy városi kerttel, és kapcsolódási pontokat is. Ez nem csak az ételről szól. (Ron Finley)"

Egy ilyen projekt erejét jól mutatja, hogy amikor az önkormányzat Finley foghíjtelkét el akarta adni, közösségi összefogásra több, mint 500.000 dollár gyűlt össze, hogy területet vásárolhasson magának. 

A jövő nagyvárosainak, ha zöldebbek és egészségesebbek szeretnének lenni, nagyobb teret kell adniuk a zöldfelületeknek, azok kreatív használásának - és akár a gerilla kertészkedésnek is. 

Nem mindegy, hogyan tálaljuk a klímaváltozást, ha azt szeretnénk, hogy cselekedjenek az emberek és ne apátiába süllyedve legyintsenek, hogy már úgyis késő, kár bármit tenni. A hozzáállásokról már beszéltünk, illetve a megküzdési módokról is: az, hogy ki milyen válaszokat ad a klímaváltozásra, nagyrészt attól is függ, hogy mennyire érzi reménytelennek a helyzetet és saját magát tehetetlennek.

A tehetetlenség érzése cselekvésképtelenséget szül, ezért nagyon oda kell figyelniük a különféle szervezeteknek (legyenek azok civil vagy akár önkormányzat, kormányzati szervek), hogy hogyan kommunikálnak, ha változást akarnak elérni. 

A katasztrófa kihirdetés, apokaliptikus víziók talán épp ellenkező hatást érnek el, mint ami a kommunikátorok célja volt hiszen mentálisan inkább lezárunk, mintsem nyitunk a lehetséges megoldások felé. (Pozitív pszichológiai kutatások is foglalkoznak azzal a jelenséggel, hogy stresszhelyzetben beszűkül a tudatunk, így kevéssé vagyunk képesek a megoldásokban gondolkozni vagy azokról ötletelni, a stressztudomány pedig három lehetséges reakcióról beszél: menekülés, megküzdés vagy cselekvésképtelenség, ha az egyén úgy érzi, hogy tehetetlen és se küzdeni, se menekülni nem tud, akkor egyszerűen "lefagy" és nem tesz semmit sorsának jobbításáért)

Történetmesélés, mint alapvető kommunikációs eszköz

A klímaváltozás, mint téma, túl nagy. Ahhoz, hogy fel tudjuk fogni, érdemes emberi történetekre bonani azt. Ahogy Victoria Heerrmann írja a Guardianban:

"A tudományostól a személyesig elmondani és megosztani emberi történeteket: ez az egyik legfontosabb eszközünk, ha túl akarjuk élni a klímaváltozást."

A történetmesélés (divatosabb nevén storytelling) fontosságát a reklámszakemberek már régóta ismerik, utóbbi időben egyre inkább tért hódít a szervezeti, például az önkormányzati kommunikációban is. 

Caroline Kealey kommunikációs szakember szerint a közszférában az utóbbi évek legnagyobb változása stratégiai kommunikáció terén a kontent- azaz tartalommarketing irányába történő elmozdulás volt. Ez az irány a történetmesélést helyezi előtérbe: a fontos témákat egyéni történetek elmesélésén keresztül mutatja be. Ez arra a felismerésre épül, hogy ha egyszerre mindent akarunk kommunikálni, akkor igazából semmit sem kommunikálunk, a gondolatokkal és ötletekkel tehát „gazdaságosan” kell bánni. Azt kell tehát keresni, hogy különböző témákat egy adott történetre, narratívára hogyan tudjuk felhúzni. 

Van egy sztorid? Milyen hatást akarsz elérni vele?

Miről fognak a klímaváltozással kapcsolatos történeteink szólni? Tehetetlen, menekülni kényszerülő embertömegekről, vagy alkalmazkodásról, okos megoldásokról, közösségi összefogásról? Ha változást szeretnénk elérni és cselekvést kiváltani, akkor utóbbiakat kell előtérbe helyezni, nem elhallgatva a helyzet súlyosságát, de inspirálva a változtatásra a hallgatóságot. A következőkben összegyűjtöttem egy-két felemelő klíma történetet, legyen jó napod! :)

 A csodálatos indiai vízi falu

Mindsetváltás, ennek eredményeképpen hatékonyabb vízmenedzsment, 20 évnyi kitartó közös munka egy indiai faluban - az eredmény oázis a sivatagban.

 Az afrikai Zöld Öv mozgalom

A nő, aki mozgalmat indított és rávett másokat is, hogy ültessenek fákat ahelyett, hogy kivágnák őket. Egy Nobel békedíj és 40 millió elültetett fa története.

A Loess-fensík újraélesztése

Egy Belgium-méretű fennsík zölddé varázsolása, helyi gazdaság felélénkítése. "A Loess-fensík példájából megtanulhattuk, hogy a talajerózió és szegénység oka sokszor egyszerűen csak a romboló emberi tevékenység. A Loess-fensík példájából azt is megtanultuk, hogy bátorsággal és kemény munkával hatalmas kiterjedésű károsodott ökoszisztémák rehabilitálhatók."

Etiópiai újraeerdősítés

"5 éve ez a terület úgy nézett ki, mint egy sivatag" - egy etióp terület újrafásítása, amelynek eredményeképpen családok tudják eltartani magukat, iskolába küldeni a gyerekeiket. 

És plusz egy történet Magyarországról, amely ugyan nem akkora volumenű, mint a fentebbi példák de legalább annyira szívmelengető: a Petkupa mozgalom által inspirálva felmondott munkahelyén és inkább egyszemélyes szemétgyűjtésbe kezdett Pándy Bence a Tiszán (a videó ide kattintva érhető el). 

A történetmesélés 7 fontos eleme

1. Mondd el úgy, mintha egy barátodnak mesélnéd!
2. Legyen főszereplő, akinek a szemszögéből látod a sztorit! Legyen személyes!
3. Legyenek összeütköző gondolatok/tények (pl. legyőzhetetlen klímaváltozás - aktív, helyi közösség aki saját környezetében győz)
4. Emelj ki egy-két részletet, amelyik jól megjeleníti a történet lényegét (pl, mutasd be az újrafásított területet)
5. Legyenek érzelmek a történetben! 
6. Minél több cselekvést kifejező igét tartalmazzon a történeted - legyen mozgalmas!
7. Legyen a történet végén "poén" - megfontolandó gondolat, tanulság (de ne rágd a közönség szájába teljesen a tanulságot, mert az unalmas)

Mi a Te történeted?

Ha pedig úgy érzed, hogy a klímaváltozás lefutott ügy, gondolj a hozzád hasonlóan gondolkodó író, Jonathan Franzen szavaira: 

Tedd a helyes dolgokat a bolygóért, persze, de próbáld menteni azt is, amit kifejezetten Te szeretsz, legyen az egy közösség, intézmény, természeti hely, egy faj amelyik bajban van - és értékeld a kis sikereket is. Bármilyen jó dolgot tegyél is, az nem biztos, hogy segít megakadályozni egy jóval forróbb jövő eljövetelét, de értelme van, és ma jót tesz. Amíg van amit szeress, addig van amiben reménykedhetsz" (Jonathan Franzen)

Neked mi az, ami fontos? Te mit tudnál tenni saját környezetedben? Ismersz magyarországi felemelő klímatörténeteket? Írd meg!

"Reménykedhetsz ugyan, hogy a katasztrófa elkerülhető, és érezheted magad még frusztráltabbnak és dühösebbnek a világ cselekvésképtelenségétől. Vagy elfogadhatod, hogy jön a katasztrófa.(Jonathan Franzen)"

- a fentieket és hozzájuk hasonlókat írt le Jonathan Franzen író a New Yorkerben nemrég, hatalmas vitát és felháborodást váltva ki vele. Az író úgy véli, jobb felkészülni és az adaptációra költeni, mint feleslegesen ölni a pénzt a megelőzés reményébe. Mindeközben nemzetközi szervezetek és civil mozgalmak sora állítja: igenis van remény, csak összevontan, vállvetve kellene cselekedni, méghozzá azonnal. 

Amit hiszel, aszerint cselekedsz

A tudományos tények mindenki számára ugyanazok: klímaváltozás van, emberi tevékenység okozza, és a témával foglalkozó kutatók 99%-a ebben egyetért. Mégis, ugyanazon tényeken alapulva többféle következtetést vonnak le és többféle álláspontot alakítanak ki maguknak az emberek, intézmények és kormányok.

Azért nagyon fontos megvizsgálnunk ezeket az álláspontokat, mert ezektől függ, milyen intézkedések és cselekvések lesznek a klímaváltozásra adott válaszok rendszerszinten. Van-e egyáltalán klímaváltozás, vagy nincs? Tehetünk-e még valamit, vagy már késő? A válaszaink, intézkedéseink, költségvetésünk attól függ, hogy mit hiszünk és milyen következtetéseket vonunk le magunknak, mire jutnak a cégek, kormányok és intézményrendszerek (és mi befolyásolja őket a következtetés levonásában). 

4 népszerű álláspont a klímaváltozással kapcsolatban

Az egyéni pszichológiai reakciókról, megküzdési stratégiákról már írtam, most következzen 4 népszerű álláspont a klímaváltozással kapcsolatban, a psychologytoday cikke alapján. 

 "Nincs semmi baj: Tagadó álláspont

Ezen az állásponton lévők úgy gondolják, a klímaváltozás csupán a liberálisok hisztije, pusztán politikai agenda az egész, a kapitalizmus megtámadása, a Nyugat önmarcangolása, harc azért, hogy a kormány nagyobb kontroll alatt tarthassa a gazdaságot. A baloldali tudósok eltúlozzák a klímaváltozással kapcsolatos következtetéseiket.

Ide tartozik Donald Trump politikája, aki szentül hiszi (legalábbis nyilvánosság előtt állítja), hogy a klímaváltozást a kínaiak találták ki, azért hogy az USA gazdaságát versenyképtelenné tegyék.  

Nála még Putyin is jóval elfogadóbb állásponton van, sőt, köti magát a Párizsi Egyezményhez.

 "Vannak fontosabb dolgaink is!" Közömbös álláspont

 Akik ide tartoznak, elfogadják, hogy a klímaváltozás létező jelenség, de nem látják megalapozottnak azt, hogy katasztrófa lenne, és szerintük rengeteg más olyan dolog van, ami jóval veszélyesebb annál, és amivel inkább foglalkoznunk kellene. (pl éhezés, háborúk, szupervírusok elterjedése)  Jó példa a közömbös álláspontra Kövér László nyilatkozata például, ő úgy gondolja, a migráció fontosabb kérdés, mint a klímaváltozás, utóbbi előtérbe helyezése a jóval fontosabb problémák elé pedig "agymosás". 

"Csináljunk valamit, most azonnal!" Kríziselkerülő álláspont

Ide tartoznak azok, akik úgy gondolják, elkerülhető a klímakatasztrófa, de csak ha most azonnal cselekszünk (lásd Greta Thunberg), és 2°C alatt tartjuk a felmelegedést. Rengeteg forrást és energiát kell szánnunk arra, hogy megváltoztassuk a társadalom hozzáállását.  

 "Már késő": Kríziselfogadó álláspont

Ide tartoznak azok, akik Jonathan Franzenhez hasonlóan úgy gondolják, már késő a prevencióhoz és ami erőforrásunk van, az a hatások csillapítására fordítandó. Amíg pedig nem rosszabb a helyzet, élvezzük azt, amink van és tegyünk azokért, akiket szeretünk. Franzen ezt írja:

"Rendben van küzdeni az emberi természet korlátaival és abban reménykedni, hogy elkerülhetjük és megelőzhetjük mindazt a szörnyűséget, ami jön, de pont ugyanennyire fontos hogy kisebb, helyi csatákat is megvívjunk, ahol reális remények vannak a megnyerésükre. Tedd a helyes dolgokat a bolygóért, persze, de próbáld menteni azt is, amit kifejezetten Te szeretsz, legyen az egy közösség, intézmény, természeti hely, egy faj amelyik bajban van - és értékeld a kis sikereket is. Bármilyen jó dolgot tegyél is, az nem biztos, hogy segít megakadályozni egy jóval forróbb jövő eljövetelét, de értelme van, és ma jót tesz. Amíg van amit szeress, addig van amiben reménykedhetsz" (Jonathan Franzen)

UI: amint azt látni fogjuk, a kép ennél árnyaltabb, hiszen számos pszichológiai mechanizmus is beleszól abba, hogy cselekszünk-e az álláspontunknak megfelelően. A cselekvési tehetetlenség, a máshová figyelés ráadásul rendszerszintű, hiába hirdetünk klímavészhelyzetet és kongatjuk a harangot (ezekről írok még).

(Az írás alapjául a következő cikk szolgált: What should we believe about climate catastrophe? Psychologytoday.com)

A klímaváltozás egyszerre érinti a természetet és a társadalmat, kérdőjelezi meg az uralkodó paradigmákat, értékeket és működésmódokat. A probléma megközelítésében jelenleg is a természettudományos és a közgazdasági narratívák uralkodnak, sokszor arra apellálva, hogy ha az emberek megértik a probléma lényegét és látják a tényeket, racionális lényekként majd megváltoztatják szokásaikat. Szép lenne, ha így működne a meggyőzés, de természetesen lájuk, hogy ez nem így van. Hogy Renee Lertzman klímaváltozással foglalkozó pszichológust idézzem

Mindegy mit csinálunk, legyen az bármennyire brilliáns vagy innovatív technológiailag, nem fogjuk tudni azt a hatást elérni amit szeretnénk, hacsak nem kezdjük el nagyon gyorsan bővíteni ismereteinket és képességeinket arra nézve, hogy megértsük a klímaváltozás pszichológiai dimenzióit. (Renee Lertzman)

A klímaváltozásnak tehát pszichoszociális (társadalmi és pszichológiai) dimenziói vannak, amelyeket figyelembe kell venni, bármilyen intézkedést hozunk, bármilyen beavatkozási stratégiát válasszunk. Az emberek nem racionális lények, pusztán technológiai innovációkban gondolkozni kevés, számos más módon is lehet és kell hatni ahhoz, hogy be tudjuk őket változásba. 

Így oldd meg a klímaváltozást: a ráhatás kvadráns

Az említett Renee Lertzmann az alábbi kvadránsban foglalta össze a ráhatási lehetőségeket. Ő nem ráhatásról, sokkal inkább bevonódásról beszél (a "bevonódási kvadráns" azonban nem hangzik annyira jól ezért lett ráhatás kvadráns), a lényeg tehát az, hogy hogyan lehet az állampolgárokat bevonni a megoldásba. Megsúgom: úgy, hogy minden egyes kvadránsrészt figyelembe veszünk, és kísérletezünk velük, hogy közelebb jussunk a megoldás(ok)hoz.

A kvadráns részei a következők: innováció, viselkedésváltoztatás, üzenetek, tapasztalás. A későbbi írásaimban fogok még sokszor hivatkozni a ráhatás kvadránsra mert nagyon jó és átlátható keretnek tartom a különböző, klímaváltozásos témák és jelenségek kategorizálásához, ezért hogy mindig tudjuk, hol mozgunk épp, a mostani alkalommal részletesebben kivesézem. 

Lássuk, mit is jelentenek ezek pontosan!

Innováció - hogyan tervezzünk egy jobban működő világot?

Ide tartoznak a technológiai válaszok és egyúttal beavatkozások a társadalomba. Dizájn thinking, rendszergondolkodás, kihívás, eco-startupok, klímainnováció, réspiacok menedzsmentje: ha ezeket a szavakat halljuk, biztosak lehetünk benne, hogy épp ebben a kvadránsban tartózkodunk. Szupertrendi coworking irodákban startup inkubáció és EU-s programok - ez bizony az Innováció kvadránsa. Rengeteg hívője van annak, hogy pusztán a technológia és a kapitalizmus logikája mindent meg fog oldani - az idei Brain Bar egyik szünetében beszélgettem az előadó és a "Why can't politics fix climate change" vita egyik résztvevőjével, Jeffrey Tuckerrel, aki szintén így gondolja. Éppen ezért hoztam ide a Magyar Természetvédelmi Szövetség honlapján írtakat e kvadráns "ellentételezéseként":

Valahányszor azt halljuk, hogy gondjaink a piac elvein működő technikai megoldásokkal megoldhatók, érdemes az óvatosság. A legtöbb gondot nem éppen ez a haszonelvű szemlélet okozta? Valahányszor felmutatnak egy technológiát mint „könnyű” megoldást, tegyük fel a kérdést: ki áll ezen ötlet mögött? Kinek kedvez, ha bevezetik? Érdemes utánaszámolni – vagyis ellenőrizzük, hogy a javasolt megoldás reális-e. 

Gondoljuk csak végig: a technológiai kérdések valójában politikaiak. Tükrözik a mögöttük álló társadalmi viszonyokat, azokban mélyen beleágyazottak. Egy-egy technológiai javaslat csak akkor értelmezhető és elemezhető, ha megvizsgáljuk, hogy milyen társadalmi rendszert szolgál, hiszen annak az igényeire ad választ, annak a céljait veszi célba. (Magyar Természetvédők Szövetsége)

A fenti társadalmi-technológiai rendszerben való gondolkozást és rendszerinnovációt egyébként ma már a legtöbb innovációval foglalkozó program felveszi a palettájába, így például a kifejezetten klímainnovációval foglalkozó Climate-KIC szervezet is. Szakértőknek szerveznek külföldi csereprogramokat, startupokat inkubálnak, 24 órás innovációs ötletversenyeket rendeznek és számos egyéb módon próbálják elérni, hogy minél innovatívabb válaszok szülessenek a klímaváltozásra mind helyi, mind nemzetközi szinten. A következő videó nyelvezete is abszolúte erre a kvadránsra jellemző: bootcamp, vállalkozásfejlesztés, startup és társai.

Viselkedésváltoztatás - hogyan vegyük rá A-t arra, hogy y-t csináljon?

Üzenetek - a klímaváltozást is lehet marketingelni

Ebben a kvadránsban az emberek attitűdjeire, értékeire és klímaváltozással kapcsolatos meggyőződéseire próbálunk hatni. Moralitás, etika, társadalmi normák, kommunikáció, marketing és keretezés - ezek tartoznak ide. Ebben a kvadránsban vetette be a Coca-Cola a jegesmacikat, vagy az FKF Mucsi Zoltánt és társait:

 A társadalmi nyomást celebek és influenszerek erősítik, ezt a jelenséget próbálja a fenti videó kiaknázni, Mucsi Zoltántól megszokott sarkos módon: "paraszt" vagy, ha nem taposod laposra a sörösdobozt. Mucsi ezzel szépen is összefoglalja a celebek használásának lényegét és magát az üzenetet is. 

Az alábbi fotón egy más típusú celeb, egy klasszik influenszer, a 100 éves Bálint Gazda látható, aki a hegyvidéki önkormányzat szervezésében ültet fát éppen, beszédében felhívva a figyelmet a klímaváltozásra való felkészülésre és a fák fontosságára.

Vigyázat! Nem mind arany, ami fénylik! A "greenwashing" az a típusú marketing, amikor az üzenetek ugyan csilli-villik, de tartalom és valódi teljesítmény nincs mögöttük.

Tapasztalás: Hogyan érzed magad a klímaváltozástól?

Ebben a kvadránsrészban az emberek érzéseivel foglalkozunk, hívószavaink pedig a következők: érzelmek, tudattalan folyamatok, védekező folyamatok és megküzdési stratégiák, szimbólumok, társadalmi normák, veszteség, szorongás, gyász, vágyak, empátia, meghallgatás, figyelem, konfliktusok.. Ez az a kvadráns, amelyet általában elhanyagolnak a klímaváltozással foglalkozók, pedig ahogy Rosemary Randall, a "Climate, Psychology, Conversation" című könyvében írja:

"Ha azt akarod, hogy az emberek változzanak és változtassanak, meg kell hallgatnod őket. Meg kell értened, hogy mi gátolja őket abban, hogy bevonódjanak bizonyos témákba, vagy hogy változásokat foganatosítsanak meg az életükben. Ez csak úgy történhet meg, ha szóba állsz velük és elkezdetek beszélgetni." (Rosemary Randall) 

 Ide tartoznak olyan projektek, mint a kiscsoportos beszélgetőkörös Carbon Conversations, van már klímaszorongásra terápia is, de én ide sorolnám a többek között ökofalvakban alkalmazott "mélydemokráciás" beszélgetéseket, konszenzusra jutást is (erről is lesz még cikk), illetve egy adott jelenséggel kapcsolatban a közvetlenül érintettek bevonását (és facilitálását) a döntési folyamatba. Az sem mindegy, hogy például a gyerekek hogyan vannak felvilágosítva a klímaváltozásról, nagyon oda kell figyelni, nehogy sérüléseket okozzon a segítő szándékú szakember.

Összességében véve ebben a kvadránsban a cél az adaptív válaszok erősítése, méghozzá a megértésen és meghallgatáson keresztül. Hogy milyen pszichológiai jelenségek tartoznak még ebbe a kvadránsba, arról később fogok írni. 

******************************

Ha a céged/szervezeted klímaváltozással, vagy környezetvédelemmel foglalkozik és fontos a hatékony kommunikáció kialakítása, házi feladatként gondold át, a fentiek közül jellemzően melyik kvadránsrészben mozogtatok eddig, és mi az, amit elhanyagoltatok? Utóbbiakban hogyan kezdhetnétek kísérletezésbe, miket lehetne kipróbálni? 

Vélemények? Meglátások? Várom, írjatok! 

(Az írás alapjául szolgáló ez az e-learning tanfolyam szolgált: Engaging people on climate change. Renee Lertzman & Jo Kaptijn. https://learning.climate-kic.org/en/programmes-and-courses/engaging-people-on-climate-change)