Nem mindegy, hogyan tálaljuk a klímaváltozást, ha azt szeretnénk, hogy cselekedjenek az emberek és ne apátiába süllyedve legyintsenek, hogy már úgyis késő, kár bármit tenni. A hozzáállásokról már beszéltünk, illetve a megküzdési módokról is: az, hogy ki milyen válaszokat ad a klímaváltozásra, nagyrészt attól is függ, hogy mennyire érzi reménytelennek a helyzetet és saját magát tehetetlennek.

A tehetetlenség érzése cselekvésképtelenséget szül, ezért nagyon oda kell figyelniük a különféle szervezeteknek (legyenek azok civil vagy akár önkormányzat, kormányzati szervek), hogy hogyan kommunikálnak, ha változást akarnak elérni. 

A katasztrófa kihirdetés, apokaliptikus víziók talán épp ellenkező hatást érnek el, mint ami a kommunikátorok célja volt hiszen mentálisan inkább lezárunk, mintsem nyitunk a lehetséges megoldások felé. (Pozitív pszichológiai kutatások is foglalkoznak azzal a jelenséggel, hogy stresszhelyzetben beszűkül a tudatunk, így kevéssé vagyunk képesek a megoldásokban gondolkozni vagy azokról ötletelni, a stressztudomány pedig három lehetséges reakcióról beszél: menekülés, megküzdés vagy cselekvésképtelenség, ha az egyén úgy érzi, hogy tehetetlen és se küzdeni, se menekülni nem tud, akkor egyszerűen "lefagy" és nem tesz semmit sorsának jobbításáért)

Történetmesélés, mint alapvető kommunikációs eszköz

A klímaváltozás, mint téma, túl nagy. Ahhoz, hogy fel tudjuk fogni, érdemes emberi történetekre bonani azt. Ahogy Victoria Heerrmann írja a Guardianban:

"A tudományostól a személyesig elmondani és megosztani emberi történeteket: ez az egyik legfontosabb eszközünk, ha túl akarjuk élni a klímaváltozást."

A történetmesélés (divatosabb nevén storytelling) fontosságát a reklámszakemberek már régóta ismerik, utóbbi időben egyre inkább tért hódít a szervezeti, például az önkormányzati kommunikációban is. 

Caroline Kealey kommunikációs szakember szerint a közszférában az utóbbi évek legnagyobb változása stratégiai kommunikáció terén a kontent- azaz tartalommarketing irányába történő elmozdulás volt. Ez az irány a történetmesélést helyezi előtérbe: a fontos témákat egyéni történetek elmesélésén keresztül mutatja be. Ez arra a felismerésre épül, hogy ha egyszerre mindent akarunk kommunikálni, akkor igazából semmit sem kommunikálunk, a gondolatokkal és ötletekkel tehát „gazdaságosan” kell bánni. Azt kell tehát keresni, hogy különböző témákat egy adott történetre, narratívára hogyan tudjuk felhúzni. 

Van egy sztorid? Milyen hatást akarsz elérni vele?

Miről fognak a klímaváltozással kapcsolatos történeteink szólni? Tehetetlen, menekülni kényszerülő embertömegekről, vagy alkalmazkodásról, okos megoldásokról, közösségi összefogásról? Ha változást szeretnénk elérni és cselekvést kiváltani, akkor utóbbiakat kell előtérbe helyezni, nem elhallgatva a helyzet súlyosságát, de inspirálva a változtatásra a hallgatóságot. A következőkben összegyűjtöttem egy-két felemelő klíma történetet, legyen jó napod! :)

 A csodálatos indiai vízi falu

Mindsetváltás, ennek eredményeképpen hatékonyabb vízmenedzsment, 20 évnyi kitartó közös munka egy indiai faluban - az eredmény oázis a sivatagban.

 Az afrikai Zöld Öv mozgalom

A nő, aki mozgalmat indított és rávett másokat is, hogy ültessenek fákat ahelyett, hogy kivágnák őket. Egy Nobel békedíj és 40 millió elültetett fa története.

A Loess-fensík újraélesztése

Egy Belgium-méretű fennsík zölddé varázsolása, helyi gazdaság felélénkítése. "A Loess-fensík példájából megtanulhattuk, hogy a talajerózió és szegénység oka sokszor egyszerűen csak a romboló emberi tevékenység. A Loess-fensík példájából azt is megtanultuk, hogy bátorsággal és kemény munkával hatalmas kiterjedésű károsodott ökoszisztémák rehabilitálhatók."

Etiópiai újraeerdősítés

"5 éve ez a terület úgy nézett ki, mint egy sivatag" - egy etióp terület újrafásítása, amelynek eredményeképpen családok tudják eltartani magukat, iskolába küldeni a gyerekeiket. 

És plusz egy történet Magyarországról, amely ugyan nem akkora volumenű, mint a fentebbi példák de legalább annyira szívmelengető: a Petkupa mozgalom által inspirálva felmondott munkahelyén és inkább egyszemélyes szemétgyűjtésbe kezdett Pándy Bence a Tiszán (a videó ide kattintva érhető el). 

A történetmesélés 7 fontos eleme

1. Mondd el úgy, mintha egy barátodnak mesélnéd!
2. Legyen főszereplő, akinek a szemszögéből látod a sztorit! Legyen személyes!
3. Legyenek összeütköző gondolatok/tények (pl. legyőzhetetlen klímaváltozás - aktív, helyi közösség aki saját környezetében győz)
4. Emelj ki egy-két részletet, amelyik jól megjeleníti a történet lényegét (pl, mutasd be az újrafásított területet)
5. Legyenek érzelmek a történetben! 
6. Minél több cselekvést kifejező igét tartalmazzon a történeted - legyen mozgalmas!
7. Legyen a történet végén "poén" - megfontolandó gondolat, tanulság (de ne rágd a közönség szájába teljesen a tanulságot, mert az unalmas)

Mi a Te történeted?

Ha pedig úgy érzed, hogy a klímaváltozás lefutott ügy, gondolj a hozzád hasonlóan gondolkodó író, Jonathan Franzen szavaira: 

Tedd a helyes dolgokat a bolygóért, persze, de próbáld menteni azt is, amit kifejezetten Te szeretsz, legyen az egy közösség, intézmény, természeti hely, egy faj amelyik bajban van - és értékeld a kis sikereket is. Bármilyen jó dolgot tegyél is, az nem biztos, hogy segít megakadályozni egy jóval forróbb jövő eljövetelét, de értelme van, és ma jót tesz. Amíg van amit szeress, addig van amiben reménykedhetsz" (Jonathan Franzen)

Neked mi az, ami fontos? Te mit tudnál tenni saját környezetedben? Ismersz magyarországi felemelő klímatörténeteket? Írd meg!