2050-re az emberiség kétharmada városokban fog élni, és csak egyharmada vidéki, falusi környezetben. Így aztán nagyon fontos, hogy hogyan tervezzük meg a városainkat. A cél, hogy egyrészt mindenki normális életet tudjon bennük élni, másrészt ne még nagyobb problémát okozzanak a városok klímaváltozás terén (a városok a széndioxid-kibocsátás 75%-át adják globálisan), hanem inkább a megoldás részei legyenek.
A különféle "okos" városi tervezés, hatékony és lehetőleg megújulókból származó energiaellátás, épületek átgondolt építése és menedzselése, hatékonyabb közlekedéstervezés: ezekre mind égető szükség van. És még egy valamire: érdeklődő és érdekelt, aktív városlakókra. A közösségre, amelyiknek beleszólása van abba, hogy mi történik.
(Koktél)paradicsom a panel tövében
Hogyan is lehet megfásult városlakókból érdeklődő és aktív közösséget teremteni? Egy izgalmas terepe ennek a városi zöldfelületek menedzselésébe és karbantartásába történő bevonás.Ilyen például a városi kertészkedés, a közösségi kertek kialakítása, vagy az elhanyagolt városi közterületek közösségi zöldítése.
Már Budapesten is vannak erre példák, ilyen a XII. kerület Zöldfelület Gondnoksági Programja, ahol kisebb-nagyobb csoportok vállalhatták fel gazdátlan zöldfelületek kezelését, ehhez tervezést és szerszámokat is kaptak. De ilyenek a panel épületek között, vagy foghíjtelkeken kialakított közösségi kertek is, melyeket többek között a Kortárs Építészeti Központ fog össze hálózatban, és amelyekhez szemléletformálás, oktatás is kapcsolódik.
A közösségi kertek nagyszerű és főképp kézzelfogható belépést jelentenek a közösségi tervezésbe. Mindenki érti, hogy miről van szó, könnyen láthatóak a lépések, látványos és gyönyörű (és ehető!) az eredmény. A résztvevőknek együtt kell dolgozniuk, egyeztetni és megbeszélni, így városi közösség is épül, érdeklődő emberek csoportja gyűlik össze egy adott témában, az önkormányzattal együttműködve.
Márpedig ez a részvételi demokrácia alapja: hogy a városlakó magáénak érezze a várost, annak adott területéért felelősséget vállaljon és legyen beleszólása annak menedzselésébe. Míg Budapesten inkább hobbiról van szó, addig számos helyen űzik komolyabban az urban farmingot, azaz a városi gazdálkodást, a gazdasági és társadalmi kapcsolatok felélénkülését és az élelmiszerbiztonság alapkövét látva benne.
A közösségi kertészkedés előnyei
Közösségépítés,a "kontroll" érzése: a városlakók egy szép célért összefognak és kertészkednek, kortól és nemtől függetlenül. Közös döntések kellenek, megbeszélések, tudásátadás. A résztvevők úgy érzik, van hatása annak, amit csinálnak - ez főleg elszegényedett közösségeknél kulcsfontosságú (lásd lenti videót), ahol a reményvesztettség és motivációhiány jellemző (továbbá hiányoznak az egészséges kikapcsolódási és kapcsolódási formák). Nagyszerű eszköz a városi elmagányosodás csökkentésére, új ismerősök szerzésére, illetve jó alapul szolgálhat egy ilyen kert további kezdeményezésekhez is.
Mentális és fizikai egészség javulása: szabad levegőn mozgás, a termesztés, gondozás örömével párosulva. Minden héten lehet várni, hogy épp mi indul növekedésnek. Folyamatos apró feladatok és pozitív visszajelzés egy kert - jó ellenszere a lehangoltságnak, szomorúságnak, magányérzetnek. Motivációját vesztett embereknek tökéletes kikapcsolódás.
Tanulás lehetősége: a kertészkedéssel a városi ember új dolgokat tanul, a tanulás frissen tart, kikapcsol a hétköznapi mókuskerékből. És fiatalon is tart (lásd Bálint gazdát :D)
Egészséges ételek: helyben termesztett zöldségek és gyümölcsök, ahol pontosan lehet tudni, mi került a földbe és milyen vegyszerekkel lett gondozva az adott növény. A zöldség - és gyümölcstermesztés tudatosabbá teszi a kertészkedőt a táplálkozással kapcsolatban is.
A gengszter kertész L.A-ből: a kerttel együtt egy közösség is felnő
Azt, hogy egy városi kertészkedési kezdeményezés milyen hatással lehet elszegényedett közösségekre, tökéletesen ábrázolja a los angeles-i "gangsta kertész"-ről, Ron Finleyről készült videó. "Az itteni gyerekeket megkérdeztem, hogy vannak-e álmaik. Azt válaszolták, nincsenek. Hogy lehet, hogy valaki nem álmodik? Pedig az ingyen van." Finley szerint a közösségi kertészkedés reményt és tennivalót ad a helyieknek, továbbá persze friss gyümölcsöket és zöldségeket. Az önkormányzattal való kapcsolat döcögősen indult: az első elhanyagolt zöldterület átvarázsolása után felszólítást kapott. Idővel azonban sikerült rendeletmódosítást és szemléletváltást elérnie, többek között a média ráhatásával, így ma már az utak mentén bárki azt ültet, amit szeretne.
"Felelősséget teremtesz egy városi kerttel, és kapcsolódási pontokat is. Ez nem csak az ételről szól. (Ron Finley)"
Egy ilyen projekt erejét jól mutatja, hogy amikor az önkormányzat Finley foghíjtelkét el akarta adni, közösségi összefogásra több, mint 500.000 dollár gyűlt össze, hogy területet vásárolhasson magának.
A jövő nagyvárosainak, ha zöldebbek és egészségesebbek szeretnének lenni, nagyobb teret kell adniuk a zöldfelületeknek, azok kreatív használásának - és akár a gerilla kertészkedésnek is.
