Régen a szülők a szexuális felvilágosítástól paráztak, ma a klímaváltozásról való beszélgetéstől.

A lányom pár hete meglátott egy kivágott fát, és majdnem elsírta magát. "De ha kivágják a fákat, nem lesz oxigén" - 5 évesen valamit hallhatott az óvodában, és ez az üzenet ment át neki. Megnyugtattam, hogy a kivágott fák helyett új fákat ültetnek és szerencsére tudtam is mutatni neki egy párat. Viszont szöget ütött a fejemben, hogy bizony, nem mindegy, hogyan kommunikálunk környezetvédelemről és pláne klímaváltozásról kicsiknek. Sokszor mondom félig viccelődve, hogy a mai szülők nem a szexuális felvilágosításon aggódnak, hanem azon, hogy hogyan mondják el a gyerekeiknek, hogy javában zajlik egy klímakatasztrófa amiből muszáj kiverekednünk magunkat valahogy. Mégis, hogyan közöljük a gyerekeinkkel, hogy az előző generációk - köztük mi is - egy fenntarthatatlan rendszerben iszonyatos károkat okoztak a bolygónak? Mikor kell egyáltalán erről beszélni? Kell-e egyáltalán?

Nemrégen tartottam a Kispesti Önkormányzat felkérésére óvodapedagógusoknak és általános iskolás tanítóknak műhelymunkát, ahol szintén feltettem a fenti kérdést: kell-e beszélni klímaváltozásról a kicsiknek, akár már óvodában? A válaszok többsége "igen" volt: a legtöbben feltették a kezüket a zoom túloldalán. 

Mit mondanak a szülők?

Szülőket is megkérdeztem a műhely előtt Facebookon, hogy mit gondolnak erről a kérdésről, illetve arra is rákérdeztem, hogy tapasztalják-e, hogy a gyerekeiket nyomasztja, frusztrálja a téma (akárcsak a fák kivágása az én lányomat). Változatos válaszokat kaptam.

„Én mint két ovis anyukája annyit mondok el nekik, amire nekünk mint családnak ráhatásunk van.

Pl. miért gyűjtjük szelektíven a szemetet, miért nem használunk műanyagot, csak ha nagyon muszáj, miért nem autózunk, hanem biciklizünk vagy vonatozunk, ha lehet, stb.”

„Szerintem azt az oldalát érdemes hangsúlyozni,hogy mit lehet tenni,hogy megőrizzük a Föld értékeit, de azt a részét, hogy kihalunk, nem lesz ivóvíz, háborúk jönnek, minden cuki állat kihal, azt nem igazán emlegetném.”

„Az én elsős kisfiam ha meglát egy szeméttel teli helyet, közli, hogy "Anya, mind meghalunk! Most nézd meg, mi van itt! Tönkre teszik a Földet"

„Az enyém is emlegeti, hogy fél miatta, amióta erről az oviban mélyebben beszéltek. Mondjuk Ő folyton aggódik mindenen…”

„Szerintem ez most olyan, mint amikor húsz éve azzal szorongatták a gyerekeket, hogy a dohányzó szüleik záros határidőn belül rákosak lesznek” 

Mi, felnőttek is szorongunk a témától

Egy viszonylag friss, országosan reprezentatív kutatás azt vizsgálta, hogy hogyan áll a hazai lakosság a környezetvédelemhez. E kutatás szerint a válaszadók 82%-a látja úgy, hogy közvetlen hatással vannak az életére a környezeti problémák, 87%-uk szorong a klímaváltozástól, 31% nagyon aggódik a lehetséges következmények miatt (főleg budapestiek és egyetemi végzettségűek – ők azok akik leginkább tisztában vannak a klímaváltozással). A top három dolog pedig, amit a magyarok megtesznek a zöldebb jövőért, az a szelektív hulladékgyűjtés, az energia-, víz- és élelmiszer-pazarlás elkerülése, valamint a vásárlás visszafogása.

A klímaváltozástól való szorongás, amiről a megkérdezettek beszámolnak, nem egyedi jelenség a világban. Az Amerikai Pszichiáterek Szövetsége szerint a klímaváltozás veszélyt jelent a mentális egészségünkre is, hatására olyan, viszonylag új mentális problémák alakulhatnak ki érzékenyebb embereknél, mint amilyen a klímaszorongás, klímagyász és depresszió. Ezek a mainstream pszichológiában a mai napig nincsenek igazán elismerve, nemrégiben például hiába dobtam be témajavaslatként ezeket egy pszichológus konferenciára, a szervezők nem érezték eléggé relevánsnak. A felmérések alapján tehát a többségünkben létezik valami zsigeri gyomorgörcs és szorongás a klímaváltozást illetően, amelyről ugyanakkor nem beszélünk: a legritkább esetben jön fel társasági témaként, főleg a hírekből értesülünk részleteiről, és a magunk módján, egyedül igyekszünk megküzdeni vele. 

Megküzdési módok

A fenti, szülői hozzászólásokból is látszik, hogy többféle megküzdési módot alkalmazunk - mint egyéb problémák esetén is. Fókuszálhatunk magára a problémára és kereshetünk megoldásokat rá (például elkezdünk környezettudatosan cselekedni), vagy megközelíthetjük az érzelmeink felől is és elkezdhetjük azokat feldolgozni (például átbeszéljük azokat másokkal, vagy törődünk a lelki egészségünkkel). Utóbbihoz kapunk nagyon kevés segítséget, míg pozitív akcióból már az óvodában sincsen hiány  E két megküzdési módhoz (probléma-illetve érzelemközpontú) sokféle "eszköz" tartozik: Vannak, akik konfrontálódnak: ők a klímatagadók és klímaszkeptikusak. Van, aki bár elismeri a téma létjogosultságát, de inkább eltávolítja magától azt, elkerüli, menekül előle. Van, aki társas támogatást keres, mással átbeszéli az érzéseit. Van, aki igyekszik felelősséget vállalni (ezt is túlzásba lehet vinni és plusz stresszt okozhat ha valaki túl sok felelősséget akar magára vállalni). Vannak, akik megoldásokat keresnek (pl. klímainnovációs start-upot indítanak vagy szimplán "lobbiznak" a környezettudatosabb nevelésért). Aztán vannak, akik igyekeznek pozitív jelentést keresni és megtalálni a saját szerepüket, mint klímahősök. 

Házi feladat: Figyeljük meg magunkon is, hogy melyik megküzdési módban vagyunk jelenleg! Figyeljük meg a gyerekeket is, hogy mely megküzdési módban vannak az adott pillanatban!

Kicsiknek beszéljünk-e róla? (és ha igen, hogyan)

Megoszlanak a vélemények arról, hogy kicsi korban érdemes-e a klímaváltozásról beszélni vagy sem. Vannak, akik azt mondják, a legfontosabb, hogy sok időt töltsenek a gyerekek természetben, mivel kutatások szerint ez egyrészt stresszcsökkentő, másrészt érzékenyebbé teszi őket a környezetvédelemre.

Mások azt mondják, minél korábban elkezdünk beszélni róla, annál jobb. A klímaváltozás egy a sok nehéz téma közül: úgy mint válás, haláleset, szexualitás. Íme néhány javaslat, ha a gyerek rákérdez a témára:

1. Valószínűleg a gyerekek már többet tudnak a témáról, mint amit mi gondolunk. Derítsük ki, mit tudnak a témáról!
2. Fontos, hogy ez nem egy egyszeri beszélgetés lesz! Folyamatosan lehet csöpögtetni odafigyelve arra, hogy meghallgatjuk a véleményüket, törődünk az érzelmeikkel és cselekvési lehetőségeket kínálunk számukra.
3. Készüljünk fel az alap tényekből, 4-5 éves gyerekeknek például így lehet beszélni róla (szakemberek ajánlása alapján): 

   „Az emberek nagyon-nagyon sok üzemanyagot égetnek ahhoz, hogy legyen energia amivel meg lehet világítani az otthonaikat, hogy tudjanak menni az autók és a repülők. Emiatt aztán a levegőbe nagyon sok füst és gáz kerül. Ezek a gázok pedig úgy körbeburkolják a bolygót, mintha egy paplant tennénk köré: minden melegebb lesz miatta.

   Ha melegszik a bolygó, amiatt nagyobb viharok vannak, elolvadnak a jégtömbök az Északi-sarkon, az óceánok szintje megemelkedik és az állatok nehezebben találnak maguknak élőhelyet.

   Ez egy nagy probléma, de nagyon sok okos ember dolgozik azon, hogy jobb legyen a helyzet, és nagyon sok dolgot mi is megtehetünk azért, hogy segítsünk."

4. Ne bagatellizáljuk el a problémát: Amit sokszor elrontanak a szülők és esetleg a pedagógusok is: a megnyugtatás kedvéért elbagatellizálják a problémát, amivel azt érik el, hogy a gyermek úgy érzi, nem ismerik el az érzelmeit, magára marad velük és tovább szorong. Fontos elismerni a gyerekek érzelmeit! Kezelhetjük úgy is a helyzetet, hogy végiggondoltatjuk, hogyan hat egy kedvenc állatára a klímaváltozás.

5. Ne keltsünk feleslegesen túlzott félelmeket  (mint a lányom esetében)

6. Ha valamit eltúloz, „mindannyian meghalunk” – javítsuk ki. Hozhatunk jó híreket is, mert ilyenek is vannak. Például: 2021-ben Zambiába visszatértek a gepárdok, Magyarországra pedig a farkasok. Drasztikusan csökkent a rinocéroszvadászat Afrikában, új óceáni természetvédelmi terület jött létre Elefántcsontparton, egyre többen kerékpároznak a városokban Európában, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a zöldítésre, Budapesten is egyre több kerületben van már közösségi komposztálás, rovarhotel, kerékpárút. Gyűjtsük ezeket együtt a környezetünkből - mi az, ami pozitív változás? 

7. Segítsünk együtt szabályozni az érzelmeinket – nagyszerű lehetőség a gyakorlásra: kertészkedés, jógázás, közös időtöltés a természetben, légzés figyelése – ez nagyszerű lesz a későbbiekben is számukra

8. Fontos hangsúlyoznunk a gyerekek számára, hogy nem vagyunk egyedül, mások is dolgoznak a megoldáson és érdemes összefogni mert egy fenntartható jövő csodásan nézne ki. Tegyük fel a „mi lenne ha” kérdést! Alkossunk reményt adó jövőképeket, képzeljük el közösen, hogyan nézne ki a világ ha mindenki csak egy picivel környezettudatosabb lenne. 

Mit mondanak az óvodapedagógusok?

A műhelyen összegyűlt tippek óvodapedagógusoktól:

• "A felmerülő kérdéseikre mindig válaszoljunk a számukra megfelelő módon és részletességgel"
• "nyolcszor annyit beszéljünk a jó dolgokról, jó példákról mint az ijesztő dolgokról"
• "a probléma megbeszélése mellett mindig beszéljük meg, mit tehetnek ők a megoldásért vagy a probléma elkerüléséért."
• "sokat beszélünk arról, hogyan lehet megóvni a Földet a szennyezéstől, mit tehetnek a gyerekek annak érdekében, hogy élhetőbb legyen a Föld"
• "Mindenképpen az érzelmeiken keresztül, de ne legyen ijesztő. Ne mondjuk azt, hogy mi lesz, ha valamit nem csinálunk jól."
• "a szülők bevonása: tudjanak arról, hogy az óvoda/iskola fontosnak tartja a környezetvédelmi nevelést, támogassák ők is ezt otthon (vagy legalább ellene ne neveljék a gyermeket)"
• "fontos mesébe ágyazni a témát"
• "Beszélgetőkör keretében- beszélgessünk- Mit tehet egy óvodás, hogy enyhítse a klímaváltozás, mint jelenséget.... Fát ültet, kertet gondoz, növényt ültet, takarékoskodik - étellel, vízzel, energiával," .......
• "Készítsünk úgy tablókat, hogy jelenjen meg az "ellentétpárja" , tehát a klímaváltozás hatására kialakult helyzet és mellé tegyünk egy pozitív képet, megoldást sugalló képet - ez pl kissé oldhatja a klímaszorongást a gyermekben"
• pozitív akciók: "fák, virágok, növények ápolása: minden csoportbank van saját növényes ládája"
• "állatokkal való helyes bánásmód nálunk nagyon sokszor téma"
• komposztálunk, szelektíven gyűjtünk"

ötletgyűjtemény a műhelyről

Te mit tennél még hozzá? Mi a véleményed a fentiekről? Írd meg hozzászólásban!