Hogyan érjük el, hogy az emberek jó szokásokat vegyenek fel? Egészségesebben étkezzenek, többet mozogjanak és több időt töltsenek a szabadban? Hogy ne szemeteljék tele az erdőket, most, hogy tömegestül mennek kirándulni jobb híján, hogy figyeljenek oda háztartásuk energiafelhasználására és fenntarthatóbban közlekedjenek (kerékpár plusz gyalog lehetőleg)
Elegek-e a szimpla szemléletformáló kampányok a változás eléréséhez? A roppant népszerű szemléletformáló kampányokkal egy a probléma: nagyon nehéz lemérni a hatásukat. Csilli-villi szóróanyagok, plakátok, újságcikkek és roll-upok - de vajon melyik mennyit ér? Ezt egyetlen kommunikációs sem tudja megmondani. Ezzel ellentétben vannak olyan beavatkozások, amelyeknél pontosan mérhetőek a célok és a változás.
Egy régi-új irányzat, a társadalmi marketing hatékonyabb lehet, ha viselkedésváltoztatásról van szó. Míg a hagyományos marketing céljai főként anyagiak (termékek, szolgáltatások értékesítése és profitszerzés a lényeg), addig a társadalmi marketing célja a "társadalmi jó" elérése, a viselkedéspszichológiában tanultak és a marketing szemlélet ötvözésével.
A társadalmi marketing folyamata dióhéjban:
1. Viselkedés kiválasztása és kutatás: Nem általános szemléletformálásra törekszünk (pl. "ne szemetelj annyit"), hanem egy minél konkrétabb, kézzelfoghatóbb viselkedésre. Az általános viselkedést tehát lebontjuk atomjaira. Tehát "ne szemetelj annyit" ---> "A Bikás parkban a kihelyezett kukákba dobd a szemetet". Természetesen a legjobb, ha konkrét célcsoportjaink is vannak, egészen máshogy kommunikálunk egy nyugdíjas, mint egy kamasz felé.
2. Akadályok és előnyök beazonosítása: Kutatásaink (szakirodalmazás, megfigyelés, felmérések célcsoport interjúk) során megállapítjuk, hogy az adott, megváltoztatandó viselkedés milyen előnyökkel jár és milyen akadályokkal szembesül az aki változtatni akar. Például napi 5szöri gyümölcs és zöldség evés előnyei: egészség, stb. Akadályai: be kell szerezni a gyümölcsöket, zöldséget, egyszerűbb a mekiben enni, stb. stb. Szemetelés előnyei: kényelem. Változtatás akadályai: nincs elég kuka, nem megfelelőek a társadalmi normák (túlságosan megengedőek, elfogadható például a cigicsikk eldobása)
3. Stratégiák kialakítása. Ha az előző pontot alaposan körbejártuk, máris könnyebb lesz stratégiákat kitalálni adott viselkedés megváltoztatására. Például a szemetelés esetén választhatjuk azt, hogy több kukát helyezünk ki, vagy helyi kampánnyal változtathatunk a társadalmi normákon is, kitéve egy táblát a célcsoporthoz tartozó emberek képével akik büszkén hirdetik hogy "Én sem szemetelek, te se tedd!" (tehát társadalmi nyomás alá helyezik egyrészt az arrajárót másrészt nyíltan mutatják a kívánatos társadalmi normát és viselkedést.)
4. Pilotok lefuttatása. A fenti stratégiákat kicsiben tesztelni kell, mielőtt még nagy pénzeket költenénk el. Tehát fenti példa alapján azt is tesztelni kell hogy mi történik, ha több kukát helyezünk ki átmenetileg, illetve ha a társadalmi nyomásra apellálunk. Változik-e valami? Ha nem, akkor irány vissza a 2. pont, még több kutatás szükséges.
5. Implementálás. Ha bármelyik stratégiánk sikeresnek bizonyult, akkor a nyertes stratégiát továbbvisszük és széles körben implementáljuk. Tádáááám!
A fentiek nagy vonalakban mutatták be a társadalmi marketing lényegét. Ha többet szeretnél tudni róla, gyere el a következő beszélgetésünkre Nedra Weinreich társadalmi marketingessel, a "Hands-on social marketing" című könyv szerjőzével!
Megjegyzés: A cikk szerzője elvégezte a Közösségi alapú társadalmi marketing képzés alapozó és haladó szintjét (community-based social marketing, MacKenzie-Mohr) A Climate Smart Elephantnál szívesen dolgozunk ki társadalmi marketing kampányokat, lépj velünk kapcsolatba!
a figura képe: dreamstime.com az 5 lépéses stratégia képének forrása. cbsm.com
A Bábozd Zöldre! Egyesület több, mint tíz éve foglalkozik óvodások szemléletformálásával. Az egyesület vezetőjével, Szűcs Krisztinával munkájukról beszélgettem.
Még a járvány előtt írtam azt az írást, amely most jelent meg a Jegyzőben. Nosztalgiázva tekintek vissza most arra az időre, reméljük, hogy amint elmúlik a veszélyhelyzet, a klímaváltozással és a környezetvédelemmel kapcsolatos témák újra visszatérnek a közbeszédbe. Az önkormányzati munkában mindenképpen továbbra is nagy szerepet fognak játszani.
Íme a cikk:
A klímaváltozás komplex téma, megosztó és népszerűtlen – ugyanakkor 2020-ban a közbeszéd elkerülhetetlen része, nem csupán nemzetközi, vagy nemzeti, de helyi, önkormányzati szinten is. A települések állnak a klímaváltozás elleni küzdelem frontvonalában, ők azok, akiknek a globális kihívásokra lokális válaszokkal kell előállniuk. A válaszok megtalálása azonban teljesen újfajta szemléletet és hozzáállást követel.
Globális kihívás – lokális megoldások
Cikksorozatomban azt járom körbe, hogy a hatékony kommunikáció hogyan segítheti az önkormányzatok klímaváltozással, környezetvédelemmel és fenntarthatósággal kapcsolatos munkáját. Szó lesz klímakommunikációról és klímapszichológiáról, hazai és nemzetközi szövetségekről és szervezetekről, amelyekhez érdemes kapcsolódni, illetve írok a klímaügyekben (is) nagyon fontos részvételi tervezés módszereiről, a különféle szereplők (lakosság, intézmények, szervezetek, önkormányzat) együttműködését és közös gondolkodását lehetővé tevő ún. „multi-stakeholder” csoportok működtetéséről.
A célom azt bemutatni, hogy a jelenleg a sajtóban főként végítéletként és veszteségként tálalt klímaváltozás ügyét hogyan lehet helyben úgy átkeretezni, hogy pozitív üzenetekkel, a kockázatok kommunikálása mellett lehetőségek felvillantásával és közös megoldások megalkotásával az önkormányzatok aktivizálni és klímatudatos közösséggé tudják kovácsolni lakosaikat – akik együttműködnek és hathatósan segítik a munkájukat.
A sorozat első része a klímakommunikáció témáját járja körbe.
Tavaly év végén érezhetően felerősödött a magyar sajtóban a klímaváltozás témája, rengeteg cikk és előrejelzés jelent meg vele kapcsolatban. Aztán jöttek az ausztrál bozóttüzek, amelyeket a sajtó jó része szintén a klímaváltozáshoz kapcsolt. (bár akadtak természetesen kételkedő hangok, sokszor ezeket nem meglepő módon az olajlobbi támogatta).
Számos környezetvédelemmel és fenntarthatósággal foglalkozó szakember és civil felsóhajtott: végre érdemben szó esik a témáról, végre részletesen tárgyalja a globális felmelegedést a mainstream média.
Aztán jött a vuhan-vírus alias koronavírus, alias COVID-19, és mindent vitt. Hetek óta izgalomban tartja a világot és ennek megfelelően a média is ontja magából a cikkeket - ebben a pillanatban, hogy írom ezt a blogposztot, az Index főoldalán 25 kapcsolódó cikknél hagytam abba a számolást. Az emberek pillanatok alatt képesek miatta változtatni megszokott életvitelükön és váltanak át pánik üzemnmódba: élelmiszerkészleteket és maszkokat halmoznak fel, illetve hétköznapjaik is máshogy néznek ki: sorra mondják le utazásaikat és mindenféle tömeges rendezvényeiket.
Mit tud a koronavírus, amit a klímaváltozás nem?
Mégis, mit tud a koronavírus, amit a nála egyértelműen jóval veszélyesebb klímaváltozás nem? Miért jobb sztori előbbi és miért nem lesz soha 25 klímaváltozásos cikk az Index főoldalán?
Időtáv
A koronavírust napról napra lehet követni, emiatt képes hosszan lekötni az olvasók figyelmét akik izgalommal figyelhetik a fejleményeket. Egyik nap még csak 4 beteg, következőn meg már 8? Ez valóban izgalmas, nem úgy mint a gyengusz "két fokos átlaghőmérséklet-emelkedés" amire ráadásul több évet kell várni!
Közvetlen érintettség
A koronavírus sem érdekelt bennünket annyira, amíg még csak Kínában volt. Bezzeg most, hogy Olaszország és más európai országok után "végre" Magyarországon is megjelent! Mivel közvetlenül érintettek vagyunk, és bármelyikünk megbetegedhet, ezért jóval érdekesebb, mint a klímaváltozás, amelynek szintén vannak egészségügyi következményei, de ezek vagy hosszútávon érvényesülnek (pl. élelmiszertermelés nehézségei), vagy nem tűnnek olyan komolynak jelenleg. (pl. városi hőstressz) A koronavírusnál kimondták, hogy a betegek 1-2 %-a belehal. Ez lehet bárkinek az anyukája, nagymamája, vagy a szomszéd Béla bácsi. A klímaváltozásnál ilyen számot nem lehet mondani, tehát nem is tűnik annyira veszélyesnek.Az ausztrál bozóttüzek, az olvadó jégsapkák és a szomorú jegesmedvék messze vannak - a BKV vírusgyanús fogantyúja viszont itt leng a szemem előtt!
Komolyan veszik
Míg a klímaváltozásnál azt látjuk, hogy az egyes országok hosszútávon tervezik a karbonlábnyomuk csökkentését és a nagy elhatározások ellenére nagyon lassan megy a karbonsemleges társadalom és gazdaság megvalósítása, az az illúziónk támadhat, hogy annyira nem is súlyos a helyzet. Bezzeg a koronavírus miatt egész Észak-Olaszországot lezárják?! Az már döfi, akkor biztos jóval veszélyesebb is az emberiségre! A klímaváltozás okozta gazdasági károkat is szokták taglalni, na de ott sem pár hét alatt érződik a közvetlen hatás - ebben is kiütéssel nyer a korona.
Egyéni akciók fontossága
Míg a klímaváltozásnál az egyéni akciókat sokszor kényelmetlen végigvinni (pl. szelektív hulladékgyűjtés vagy házszigetelés és társai), addig a koronavírusnál viszonylag egyszerűek ezek: csak ki kell fosztani a boltokat és fel kell otthon halmozni a szappanokat, száraztésztát és WC-papírt illetve kerülni kell a tömeget. Az egyéni akcióknak nagy hatásuk van arra, hogy mennyire kaphatjuk el a vírust: ha folyamatosan mossuk a kezünket, elkerüljük a tüsszögőket, nem tömegközlekedünk, és nem érintjük meg az arcunkat, a fertőződés esélyét nagy mértékben csökkentjük. Ugyanez nem mondható el a klímaváltozásra: csinálhatok én akármit, ha más nem veszi komolyan, én ugyanúgy érintve leszek.
Izgalmas emberi történetek
A koronavírus kapcsán izgalmas egyéni, emberi történeteket olvashatunk: hogyan küzdött a hős kínai orvos azért, hogy kiderüljön, járvány van, hogyan fertőzte meg két iráni diák Sotés társait - szóval van min borzongani. A számok is érdekesek persze, meg a WHO projekciók, de az emberi oldal az, ami igazán izgalmassá és kézzelfoghatóvá teszi számunkra a jelenséget. Ezzel szemben a klímaváltozást legtöbbször számokban, görbékben, általános következményekben látjuk viszont, ami természetesen unalmas egy idő után. Az ausztrál bozóttüzeknél a szomjazó koalák már képesek voltak érzelmeket kiváltani, na de mennyivel több érzelmet vált ki az, amikor a saját szüleidért aggódhatsz?!
Az Index címlapján látszik, mitől jobb sztori a koronavírus, mint a klímaváltozás: közvetlen érintettség van, hiszen kihat a munkánkra is, és mi is elkaphatjuk, ott az izgalmas emberi történet a bergamói orvosról aki szerint a helyzet drámai, és ott van az is, hogy komolyan veszik a vírust, hiszen egy egyenruhás ember is beszédet mond róla.
Mit tanulhatnak a környezetvédők a koronavírustól?
A klímaváltozással, fenntarthatósággal és környezetvédelemmel kapcsolatos kommunikáció ugyan soha nem lesz olyan, mint a koronavírusé, mégis, pár dolgot azért tanulhatunk a jelenlegi helyzetből.
Időtáv
Az átlaghőmérséklet változása évekbe telik, de kommunikálhatunk rövidebb távú jelenségeket. Például egy év alatt mennyivel csökkent a beporzó rovarok száma, vagy egy hónap alatt mennyivel lehet csökkenteni a háztartási hulladék mennyiségét.
Közvetlen érintettség
Fordítsuk le helyi szintre a problémát, beszéljünk a hazai fajok védelméről a jegesmacik és a koalák helyett, beszéljünk arról, hogy Magyarországon hány idős embert veszélyeztetnek a hőhullámok, illetve hány gyermek asztmáját okozta a szennyezett városi levegő.
Komolyan veszik
Adott projekt kommunikációjába vonjuk be a helyi megmondóembereket, celebeket, politikusokat és bárkit aki tekintélynek számít, hogy a nagyközönség számára úgy tűnjön, valóban fontos az ügy, amiről szó van.
Egyéni akciók fontossága
Hangsúlyozzuk azokat a lehetőségeket, amiket az egyén tehet a környezetéért adott téma kapcsán, és próbáljunk mérőszámokat ezek mellé rendelni. Például ha a munkába kerékpárral jár be, számoljuk ki, mennyi kalóriát égetett el ezzel, vagy mennyi benzint és pénzt spórolt magának. Vagy vegyük rá, hogy méhbarát balkonládát tegyen az erkélyére és kérjük meg, hogy figyelje meg milyen rovarok látogatják meg a virágokat. Esetleg kérjük meg, hogy egy hétig vásároljon csomagolásmentesen és mérje, hány gramm szemét keletkezett.
Izgalmas történetek
Végezetül pedig próbáljunk lehetőség szerint mindent emberi történetekkel illusztrálni. Vegyünk példát a bulvárról, amely általában egyéni példákon keresztül világít meg adott jelenséget, így elérve, hogy a közönség érzelmileg is kapcsolódni tudjon az emberi oldalhoz. Mutassuk be az egyéni akciók és a közösség erejét, mint például ezekben a klímatörténetekben.
A fentiek bevetésével sem garantálható, hogy amíg zajlik a járvány, a klímaváltozás témája egyszer is letaszítja a koronavírust a főcímekből, de hosszútávon biztosan jobb sztori lesz belőle, mint most!
Mindenki hallotta már Norbi monológját, amelyet egy viszki mellől intézett a szülés után elhízott nőkhöz: tájékoztatja őket, hogy sajnos ilyen formában nem fognak kelleni a férjüknek, így jobban teszik ha gyorsan lefogynak. Mintha a szülés után 30 kilót felszedett nők nem lennének tisztában azzal, hogy a megereszkedett bőr vagy a hájfogantyú jelen kultúránkban nem számít olyan szexisnek, mint a feszes has. Nekünk, anyáknak, van elég bajunk ezen kívül is, kösz. Van itt viszont egy érdekes párhuzam a diéta és a karbondiéta között, tehát a Norbi-féle kommunikáció és a klímaváltozás kommunikációja között, erről szól ez a cikk.
Az információ-deficit modell tündöklése és bukása
Norbi tehát abban a tévhitben él (látszólag), hogy elég csupán információval ellátni a célközönséget, és az máris fogja magát és rohan az első Update boltba, már veszi is a Réka-programot és kezdi is a fogyókúrát.
A klímakutatók is pontosan ebben a hitben voltak évtizedekig: azt hitték, hogyha kellő mennyiségű tudományos infóval ellátják a jónépet, az azonnal rohan fenntarthatóbb életet élni, tüntetni, politikusokra hatást gyakorolni, és meg is van oldva minden. Tehát a cselekvéshez pusztán a megfelelő információk hiányoznak.
Ez az úgynevezett információ-deficit modell, amelyről bebizonyosodott, hogy csak nagyon korlátozottan működik, hiszen hiába áll rendelkezésre rengeteg információ egyes témákkal kapcsolatban, a célközönség mégsem változtat a káros szokásain. A cigarettázó a cigisdobozra nyomtatott horror képek ellenére is megveszi a cigit, hiába tudja, hogy esetleg évek múlva érszűkületi betegségei lesznek, vagy épp tüdőrákja. A túlsúlyos embereket sem hatja meg, hogy az évek során tönkremehetnek a túlsúlytól az ízületeik, esetleg cukorbetegekké válhatnak és magas vérnyomástól szenvedhetnek. A megoldás tehát nem a még több információ rázúdítása a célcsoportra, mert, mint láttuk, ez csak korlátozottan működik.
A magyar lakosság reprezentatív felmérések eredménye alapján tisztában van a klímaváltozás negatív hatásaival (a megkérdezettek 94%-a nyilatkozott így), sőt, háromnegyedük úgy látja, hogy már most érezhető ez a hatás a mindennapjaikon. Az infó tehát átment a fejekbe, klímahisztizés és elbagatellizálás ide vagy oda.
Európa többi országával ugyanez a helyzet. Látványos változások mégsem történnek. A hétköznapi beszélgetésekbe mégsem szűrődik át a téma, leginkább nem is beszélünk róla, vagy csupán elvétve.
Akkor jöjjön a paráztatás!
Amikor a szimpla tájékoztatás nem működik, jöhet a következő fokozat: hátha az a baj, hogy nem aggódik eléggé a célcsoport a mellékhatásoktól és a következményektől! Míg a tudósok rengeteg tudományos infóval rukkolnak elő, addig a média eggyel tovább megy, és hatásvadász címsorokkal, képekkel igyekszik érzelmeket felkorbácsolni, vagy egyenesen pánikot kelteni, hátha majd attól változik valami (itt jegyzem meg, hogy nem vagyok biztos benne, hogy ez a célja a médiának, de a hatása mindenképpen). Civil szervezetek is sokszor lépnek erre az útra és készítenek sokkoló videókat, csak egy példa a sok közül a lenti, repülés káros hatásairól tájékoztatni/sokkolni kívánó videó amelyben jegesmacik placcsannak szét a flaszteren.
És hogy mi a közös a szülés után elhízott nők és a fenntarthatatlan életformát űző népesség tagjai között? Természetesen a pszichológiai folyamatok: ha túl sokkolót látunk/hallunk, beindulnak az énvédő mechanizmusok és színre lép a tagadás, elfojtás, félrenézés. Ha át is megy az információ, akkor a félelemkeltésnek és a szégyenkeltésnek nem pozitív, hanem negatív hatásai lesznek.
Ha egy elhízott embert cikizel, nagyon ritkán fog edzőterembe rohanni, ehelyett jóval valószínűbb, hogy depressziós lesz, szorongó, sőt, vigasztalásképpen még többet eszik. Ugyanígy a negatív információk klímatémával kapcsolatban klímaszorongást, klímagyászt okozhatnak azok körében is, akik jelenleg nem érzik annyira a káros hatásokat. Frusztráció, szorongás, apátia - semmilyen kommunikációs kampánynak nem lehet célja ezeket előidézni, mert a gödörben csak nagyon kevesen tudnak kreatív, megfelelő válaszokat adni és akciókat kitalálni.
A ránk leselkedő veszélyek feldolgozásának folyamata
Witte 1994-es modellje, illetve folyamatábrája érthetően és átláthatóan vázolja fel, hogy hogyan történik a ránk leselkedő veszély illetve a fenyegetettségérzet feldolgozás.
Első lépésként érzékeljük a veszélyt (threat recognition)- megkapjuk róla a megfelelő mennyiségű információt (lehetőleg többször, mert azt is kimutatták, hogy többször kell ugyanazt az üzenetet hallanunk, hogy át is menjen). Mi történik ekkor?
Mérlegeljük, hogy mennyire vagyunk személyesen fenyegetve a dolog által (perceived vulnerability). Tehát - az elhízás cukorbetegséget okoz - á, de nagymamám is el volt hízva, mégse lett cukorbeteg. Vagy - húha, nagymamám is el volt hízva és ő is cukorbeteg lett. Klímatémában: a klímaveszély csupán a tőlünk messzi országokat érinti, Magyarországon nincs semmi probléma. Vagy - aztamindenit, mostmár itt is orkán erejű szelek vannak?!
Attól függően, hogy az előző pontban mi volt a reakciónk, a következő lépcső vagy a félelem (fear), vagy pedig az adott dolog figyelmen kívül hagyása (disregard). Aki figyelmen kívül hagyja a veszélyt, az a boldog tudatlanság állapotában éli tovább az életét. Akiben viszont megjelenik a félelem, az tovább viszi magában a folyamatot.
Először is azzal, hogy megnézi, mennyire tudna hatékony választ adni adott veszélyre (perceived response effectiveness.) Tehát rendben, hogy kövér vagyok, de vajon tudok-e bármit tenni az ügy érdekében? Rendben, hogy itt van a klímaváltozás, de én személy szerint tudok-e bármilyen hatékony lépést tenni a káros hatások csökkentése érdekében?
A következő lépésben a hatékony válasz megvalósításáról elmélkedik el az illető (perceived response feasibility) - vajon képes-e eljárni edzőterembe (van-e a közelében, belefér-e az idejébe, stb.), vajon képes-e bármit is tenni, aminek értelme van (pl. kevesebbet autózni, energiahatékonyabbá tenni az otthonát, jobban odafigyelni a szemétmennyiségre). Fontos az is, hogy az illető hisz-e abban, hogy a cselekedetei hatással lehetnek a kiinduló pontban felvázolt veszélyre.
Ha az illető úgy gondolja, az előbbi lépcsőben a válasz igen, akkor akcióba lép (danger control) Irány az edzőterem, a tüntetés és biciklivásárlás. Ha viszont a válasz nem, és az egyén úgy gondolja, nem tehet semmit, akkor a félelmét igyekszik kontrollálni (fear control), és itt jönnek be a már ismert mechanizmusok: tagadás, elfojtás, félrenézés, a dolog elbagatellizálása.
Witte modellje a csodás "Extended Parallel Process Model" nevet kapta
Látható, hogy a folyamatból két ponton is ki lehet szállni: már rögtön az elején amikor az egyén nem érzi, hogy rá vonatkozna az adott veszély, és a végén, amikor az egyén nem érzi úgy, hogy bármilyen értelmes választ tudna adni az említett veszélyre. Eltérő pszichológiai helyzet a kettő, de a válasz ugyanaz: az egyén nem csinál semmit, nem tesz lépéseket és igyekszik kizárni az életéből a veszéllyel kapcsolatos információkat.
A klímakommunikáció- és pszichológia feladata
Az információ-deficit modell hívői úgy gondolták, elég csupán információval ellátni a nagyközönséget, Witte modellje megmutatja, hogy ez miért nem igaz. Minden egyes lépésnél segíteni kell az információ befogadóját, hogy ne zsákutcába jusson, hanem képes legyen érzelmileg is feldolgozni azokat, értelmes válaszokat adni és cselekedni. És hogy miért iszonyat fontos ez? Azért, mert szakemberek és tudósok szerint minden eszközünk rendelkezésre áll ahhoz, hogy csökkentsük a károkat, széndioxidkibocsátásainkkal együtt. Ez csak úgy fog menni, ha el is hisszük, hogy ez lehetséges, egyének szintjén is magas prioritást kap a téma (például jobban tartunk tőle, mint a terrorizmustól vagy más, a klímaváltozás következményeihez képest elhanyagolható veszélyt jelentő témáktól), és egyéni szinten is teszünk lépéseket amelyek hatással vannak nem csupán a közvetlen környezetünkre, de magasabb szinten a döntéshozókra is (rengeteg szakértő gondolja úgy, hogy az egyéni cselekvések ereje elenyésző ami a káros hatások csökkentését illeti, jóval fontosabb, hogy az egyének tömegei magára a rosszul felépített, fosszilis alapú rendszerre képesek hatni és nyomást gyakorolni a döntéshozókra) .
A klímakommunikáció feladata, hogy végigkísérjen bennünket ezen az úton, akcióra sarkalljon és megvizsgálja, hogy hol akadunk el és miért.
Mindezt nem félelemkeltéssel lehet megtenni, hanem jóval inkább pozitív példák bemutatásával, a klímatéma helyi szintre történő érthető lefordításával, történetmeséléssel, közösségépítéssel, jó adag inspirációval és motiválással. Mindezekre számos jó példa létezik (ahogy számos jól működő, pozitív kommunikációjú fogyókúrás klub is van), a cél ezek bemutatásával utat mutatni.
És akkor jöjjön egy jó példa klímakommunikációra, egy ausztrál kampány, amely látványosan jeleníti meg a háztartási gépeink és a széndioxidkibocsátás közötti kapcsolatot, helyi szintre (egyenesen az otthonainkba) hozza le a témát és konkrét javaslatot is ad cselekvésre.
Másik kedvencem ez az energiatakarékosságról szóló videó, amely a célközönség számára érthető adatokra, ez esetben sörre fordítja le a takarékosság előnyeit.
Szóval nincs mást tenni, mint irány a (karbon)diéta!
Mindannyian a legjobbat akarjuk a gyerekeinknek. Éppen ezért borzadtam el, amikor a nagyobbik lányommal beiratkozni mentünk abba az óvodába, amelyikbe beosztották: az óvoda kerítése mellett négy sávban pöfékelnek a dugóban az autók minden délután, épp amikor a gyerekek az udvaron játszanak. A sarkon pedig újabb négysávos rontja a levegőt, vasúti híddal megspékelve.
Bár nagyszerű volt az óvoda pedagógusi és segítői gárdája, a környezete pocsék, így az első adandó alkalommal átírattam a gyereket egy jobb levegőjű, lényegesen zöldebb környezetben lévő óvodába. Úgy tűnt, a szülők közül csak engem zavart a légminőség: amikor a harmadik gyerekét odajárató anyukát kérdeztem arról, hogy nem zavarja-e, hogy milyen rossz itt a levegő, csak annyit válaszolt, hogy "ez Budapest, itt mindenhol ilyen". Egyrészt ez nem igaz, másrészt ha tudná, milyen mellékhatásokkal jár az, hogy rossz levegőminőségű környezetben nőnek fel a gyerekeink, valószínűleg ő is máshogy látná a dolgokat.
A légszennyezettség hatása a gyerekek fizikai és szellemi fejlődésére
A rossz budapesti levegő persze nem valami kuriózum: a WHO adatai szerint a világ gyermekeinek 90%-a egészségre káros levegőt szív be nap mint nap.
A gyerekek azért annyira veszélyeztetettek, mert egyrészt fejlődésben vannak, másrészt magasságuk miatt közelebb vannak a földhöz, ahol a káros anyagok koncentrációja a legmagasabb. A kutatások szerint
a légszennyezettség az idegi fejlődést károsan befolyásolja, mind az agyi, mind a motoros fejlődés károsodik, amely alacsonyabb intelligenciához vezethet
a légszennyezettség összeköthető a figyelemzavarral kapcsolatos betegségekkel (pl. ADHD)
a légszennyezés a légutakat is támadja, csökkent tudőkapacitást és asztmát is okozhat
még a fejlett országokban is az 5 év alatti gyerekek 50%-a a WHO légszennyezettségi határértékek fölötti károsanyag tartalmú levegőt szív be nap mint nap.
a légszennyezettség az egyik vezető egészségügyi kockázat a gyerekek számára: 10-ből egy 5 év alatti gyermek emiatt hal meg.
A légszennyezettség igazolt hatásai felnőttekre: számos kutatás talált összefüggést az egyén boldogságérzete és a légszennyezettség között, de kimutattak összefüggést a légszennyezettség és depresszió, skizofrénia, autizmus, szerrel való visszaélés, öngyilkosságok száma, bűnözői viselkedés között (utóbbi kettőt főleg férfiak esetében mutatták ki.)
"Azt, hogy a légszennyezettség káros hatással van a koncentrálóképességre, viselkedésre és a kognitív működésre nézve, számos nemzetközi kutatás igazolta. Nem kérdés, hogy a levegőben található káros anyagok minden gyerek egészségét veszélyeztetik, egészen az anyaméhtől kezdve." - dr. Andrew Adesman, fejlődés és magatartáskutató gyermekorvos
A WHO szerint azonnali lépésekre van szükség, hogy megóvjuk a gyerekeket a légszennyezettségtől, ezek egyike, hogy az iskolákat és óvodákat a légszennyezettség fő forrásaitól minél távolabbra kell telepíteni (ezek: forgalmas utak, gyárak és erőművek). Ha ez nem lehetséges, akkor megfelelően kialakított zöld infrastruktúrával lehet javítani a légminőséget.
Hogyan lehet a légszennyezést zöld infrastruktúrával* csökkenteni az oktatási intézményekben?
Zöld infrastruktúra: a zöld felületek stratégiailag átgondolt, mérésekkel alátámasztott meg-és betervezése esetünkben az óvodákba és iskolákba. Szerencsére Magyarországon egyre több helyen figyelhető törekvés ebbe az irányba, de mindig van mit javítani!
1. Zöld "pajzs" az intézmény köré: sövények!
Legújabb kutatások szerint egy, a kibocsátás helyéhez (tehát a forgalmas úthoz) minél közelebb elültetett, megfelelően vastag, örökzöld sövény 50%-kal tudja csökkenteni az intézmény kertjében és épületében lévő légszennyezettséget (szálló por, stb). Valójában minden egyes oktatási intézménynél kötelezővé kellene tenni. Főleg, hogy tudjuk, hogy a minél zöldebb környezet kiegyensúlyozottabb, boldogabb gyerekeket is eredményez, tehát még a pedagógusok munkáját is segíti. .
Csillagösvény Waldorf iskola sövénye
2. Zöld kapu
Az intézmény kapuját ki lehet alakítani úgy, hogy szinte promotálja a közösségi közlekedést: parkolók helyett biciklitárolókat, padokat lehet elhelyezni, rengeteg növénnyel karöltve. A zöld növények megszűrik a levegőt is, további hűtő hatással is bírnak.
Igen, ez egy iskolabejárat.
3. Faültetés
... ahova csak lehet! Kell még bármit írnom erről? :) Legfeljebb csak annyit, hogy a fa gondozása, metszése lehet közösségi program is (gyerekek-szülők együtt)
4. Zöld falak bentre
A zöld falak építése macerás, fenntartásuk drága, de ha egy önkormányzat/intézmény megengedheti magának, mindenképpen érdemes megfontolni a telepítésüket ugyanis hatékony légszűrőként működnek. Ha erre nem futja, akkor rengeteg cserepes növénnyel lehet javítani a levegő minőségén.
Óvodai zöld fal Újbudán
5. "Funkcionális zöld": Magaságyások és veteményeskertek
Magaságyásokat leginkább akkor érdemes bevetni, ha 1, a gyerekek elől kicsit szeretnénk felemelni a növényeket, vagy 2, nincs az ültetéshez megfelelő minőségű vagy mennyiségű föld (pl. le van betonozva az egész udvar). A magaságyások oktatási célokat is szolgálhatnak, például közösen lehet ültetni beléjük mindenfélét és lehet figyelni, hogy mi nő ki belőlük illetve meg lehet tanulni az évszakoknak megfelelő gondozási feladatokat is. Minél több kapcsolata van egy kisgyermeknek a természettel és annak működésével, annál környezettudatosabb lesz! Magyarországon is működik iskolakert-hálózat.
6. Egyéb légszennyezettségcsökkentő intézkedések
Bár jelenleg is vannak kezdeményezések amelyek az autómentes közlekedésre hívják fel a figyelmet, de ezek inkább csak felszínes kampányok keretében valósulnak meg. Óvodai rajzverseny helyett rendszerszinten kellene segíteni a szülőket abban, hogy ne autóval furikázzák a csemetéket, hanem más közösségi megoldásokat vegyenek igénybe. Például a felvételi eljárás fontos részét képezze annak figyelembevétel, hogy kinek mennyit kell utaznia és milyen módokon tudja megoldani a bejárást az óvodába/iskolába. Természetesen itt egyből bele is ütközünk az egyenlőtlen oktatási rendszer dilemmájába (tehát egyesek inkább átfurikázzák a fél várost hogy jobb oktatásban részesüljön a gyermekük), de ez egy másik blog témája...
A parkolás átgondolásával, biciklizés ösztönzésével, a kevésbé légszennyezett séta és kerékpáros útvonalak tetszetősebbé tételével is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy minél kevesebben válasszák az autós közlekedést.
+1. Ha már tiszta a levegő: Kinti foglalkozások
Bölcsődéknél és óvodáknál a napirend része a kintlét, de iskolákban már ez nincs így, ezért érdemes kinti órákat, foglalkozásokat beiktatni az órarendbe. Ehhez ki lehet alakítani kinti "tantermet", vagy akár pokrócokkal irány a közeli park vagy intézményi kert.
Megfelelő adottságokkal rendelkező intézmények kinti osztálytermeket is építhetnek.
Fontos a jó minőségű oktatás, de a jó levegőminőség még fontosabb, hiszen a gyerekek egészsége múlik rajta. Szülőként hívd fel erre a többi szülőtárs figyelmét is, ha van energiátok, fogjatok össze és közösségi kezdeményezésben akár, de kezdjetek zöldíteni!
ui: és hogy mi köze mindennek a klímaváltozáshoz? A zöldítés az adaptációt segíti, hiszen megszünteti/csökkenti a hőszigetek jelenlétét (lásd lebetonozott iskolaudvarok), illetve a hűtésre használt energia mennyiségét is.
Az USA egyik legnépszerűbb online társkereső telefonos alkalmazásában (OkCupid) mostantól nem csupán magasság, szemszín, diplomák száma és hajszálak mennyisége alapján lehet szűrni a társkeresők között, hanem azokat is ignorálhatjuk egy új filter segítségével, akik klímaszkeptikusok vagy úgy gondolják, a klímaváltozás nem más, mint féknyúz.
Már a társkeresőkön is beszélnek a klímaváltozásról
A cég szerint az elmúlt évben 240%-os ugrás volt megfigyelhető környezetvédelmi témák terén, a felhasználók már az adatlapjukon is megemlítettek ehhez kapcsolódó kulcsszavakat, írtak például klímaváltozásról, környezetvédelemről, globális felmelegedésről vagy újrafelhasználásról. Hasonló trendekről a Tinder is beszámolt, főleg a Z generáció (az 1996 és 2010 között születettek) körében.
Az OkCupid szerint felhasználóik 97%-a fogadja el tényként az emberi tevékenység okozta klímaváltozást, így az új filter szerint kiszűrt maradék 3%-nak nehéz dolga lesz randizás terén a jövőben.
De még ha nem is szűr a többség a klímaváltozás alapján, akkor is kevesebb az esélye a tagadóknak és szkeptikusoknak, hiszen az algoritmus érdeklődési kör alapján ajánlja fel az újabb és újabb lehetséges partnereket, márpedig ha az illető beállítja az érdeklődési körei között a környezetvédelmet és hasonló témákat, jóval kisebb eséllyel fog klímatagadókkal találkozni az adatbázisban.
Megérdemlik?
Izgalmas lenne megvizsgálni, hogy vajon változik-e a 3% klímaváltozással kapcsolatos attitűdje, vagy épp ellenkezőleg: megerősödnek abban a hitükben, hogy a klímaváltozás nem létezik, vagy ha igen, azt nem emberi tevékenység okozza, tehát ők látják jól a helyzetet, mindenki más "be lett etetve".
Azt is érdemes megjegyezni, hogy az ehhez hasonló címkézés és kizárás lehetőséget sem teremt a párbeszédre, így a kommunikációs buborékok között még kisebb lesz az átjárás, esélyt sem hagyva az egymáshoz közeledésre vagy arra, hogy mindannyian a megoldás és nem a probléma részévé váljunk.
Arról, hogy a klímaszkeptikusokkal hogyan érdemes kommunikálni a klímaváltozásról (vagy érdemes-e egyáltalán), számos cikk és könyv foglalkozott már. Az, hogy valaki hisz-e vagy sem a jelenségben, számos faktor eredménye (például földrajzi, társadalmi helyzet, információhoz való hozzáférés, dezinformációs kampányok jelenléte, stb.) - ezekről a faktorokon és a kommunikációs módszerekről írok még itt, a blogon. Mellesleg attól még, hogy valaki nem hisz a klímaváltozás emberi tényezőjében, még ugyanúgy lehet környezettudatos (szelektív hulladék, tudatosabb közösségi közlekedés, energiahatékony háztartási eszközök, stb.), tehát már csak ezért sem mindegy, hogy hogyan állunk a szkepticizmus témakörével, megbélyegzünk-e vagy inkább bevonunk, térítünk vagy mindenki számára elfogadható tevékenységeket hirdetünk.
A fiataloknál az identitás részévé válik a téma
Az OKCupid és a Tinder felmérései jól mutatják azt a trendet, mely szerint egyre fontosabb a klímaváltozás témája, főleg a fiatal generáció köreiben. A társkeresők csupán követik, meglovagolják ezt a hullámot az új szűrő beépítésével, ami nyilván nagyszerű marketing eszköz is, ugyanakkor azt is mutatja, hogy a klímaváltozással kapcsolatos meggyőződések éppen olyan fontosságúvá léphetnek elő, mint például a politikai vagy vallási meggyőződéseink, identitásunk alapjává váltak.
Azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy akik tudatosan beikszelik a szűrőt, vajon a hétköznapjaikban is még tudatosabbá válnak-e? Csak szavak szintjén marad az érzékenység vagy magatartásváltoztatási hatása is van annak, ha valaki egy társkereső oldalon is deklarálja, fontos számára a környezetvédelem?
Mielőtt még tovább olvasnál, súgok: semmiképpen se így! ;-) Régebben a szülők számára a legkínosabb téma, amiről a gyerekeikkel kellett (volna) beszélgetniük, a szex volt, a mai szülők azonban ennél jóval nagyobb problémával szembesülnek: hogyan beszélgessenek a gyermekükkel a klímaváltozásról?
Mégis, hogyan lehet egy reményekkel, tervekkel teli kisgyereknek elmesélni azt, hogy mennyi kárt okozott az emberiség a bolygónak az elmúlt pár évtizedben? Hogy milyen súlyos problémákat okoz már most is a klímaváltozás, és hogy a helyzet minden jel szerint ennél jóval, de jóval rosszabb lesz?
Tanárként hogyan beszélgessünk el a témáról diákjainkkal? Az klímaváltozsással foglalkozó pszichológusok, mint például Leslie Davenport vagy Rene Lertzman, többek között a következő tanácsokkal szolgálnak.
1. A tényeket nem tudod megváltoztatni, de a narratívát igen!
Egy szülői felmérés szerint az amerikai szülők 84%-a ért egyet abban, hogy a klímaváltozást oktatni kellene, viszont csupán 45%-ok nyilatkozott úgy, hogy a témáról valaha is beszélgetett a gyermekével. Ebből is az látszik, hogy fontosnak tartják a legtöbben a témát, de nem tudják, hogyan is beszélgessenek róla, így inkább elkerülik azt. Pedig nem szabad eltagadni, hogy a dolgok valóban eléggé rosszul állnak, és az alapvető tényeket érdemes közölni, méghozzá a gyermek életkorának megfelelően. Számos pedagógus és pszichológus javaslata alapján négy-és öt éves gyerekekkel például így lehet közölni a helyzetet.
"Az emberek nagyon sok üzemanyagot égetnek el, amikor repülőre, autóba ülnek, amikor kivilágítják és fűtik az otthonaikat, és emiatt nagyon sok üvegházhatású gáz szabadul ki a levegőbe. Ez a sok gáz azt csinálja, hogy körbebugyolálja a Földet, mint valami takaró és felmelegíti. A melegebb Föld nagyobb viharokat okoz, megolvasztja a jégsapkákat, emiatt több víz kerül az óceánokba amik megemelkednek és ezért az állatoknak nehezebb élőhelyet találniuk. Ez egy nagyon-nagyon nagy probléma és nagyon sok okos ember dolgozik keményen a megoldáson, de a mi családunk is sokat tud tenni azért, hogy a helyzet jobb legyen."
2. Erősítsd a megoldásközpontú gondolkodást!
Bizonyított tény, hogy a reménytelenség és tehetetlenség érzésének legjobb ellenszere a változtatásra és megoldásra fókuszálás, amikor azt éreztetjük az illetővel, hogy igenis ő is tehet valamit. Tehát a vészmadárkodás és a "nekünk annyi"-típusú mondatok helyett érdemes a megoldásra koncentrálni és ebben megerősíteni a gyermeket. Egyre több kezdeményezés van, ami épp ezt tűzte ki célul, ilyenek a középiskolai diákoknak tervezett oktatási programok, melyekben a fenntarthatóság és vállalkozás/kezdeményezés van a középpontban. Ezek egyike például a Young Innovators program:
A cél tehát átéreztetni azt, hogy mindannyian egy nagyobb megoldás részesei lehetünk, a világot pedig saját környezetünkben tudjuk kis lépésekben megváltani, ehhez pedig segítséget kérhetünk - méghozzá egyre több helyről. A közös cselekvés ráadásul felér egy kollektív terápiával.
2. Az érzések fontosak
Egy adott krízissel többféle módon lehet megküzdeni, lehet a problémára fókuszálva (megoldásokat keresve), illetve érzelmeinkre fókuszálva (szorongásunkat csökkentve)
A klímaváltozás témája - csakúgy, mint bármilyen más hatalmas egzisztencialista téma, mint például a halál témája - érthetően vált ki negatív érzelmeket és szorongást a gyerekekben. Nyugat-Európában ennek hatására egyre több fiatal él át klímaszorongást (a klímaváltozás miatt tönkrement területek lakói klímagyászt), és döntenek úgy, hogy nem akarnak például gyereket vállalni. Fontos, hogy beszéljünk ezekről az érzelmekről, hiszen a kibeszélés már önmagában segíthet oldani a szorongást, és az az érzés, hogy nem vagyunk egyedül velük.
Szülőként természetes érzés hogy szeretnénk megóvni a gyerekeinket a rossz hírektől, de ez nem lehetséges túl sokáig hiszen előbb-utóbb hallani fognak a témáról. A mi dolgunk hogy ott legyünk mellettük, amikor megpróbálják feldolgozni a tényeket. Segíthetünk nekik reziliensebbnek lenni, ellenállóbnak a negatív érzelmekkel szemben, erre rengeteg technika van a mindfulnesstől az egyéb típusú meditáción, sporton, pszichodrámán át.
4. Csökkentsd a stresszt - töltsetek minél több időt a zöldben!
A klímaváltozással kapcsolatos stresszcsökkentés egyik legadekvátabb formája a természettel történő újrakapcsolódás, tehát kirándulás a közeli erdőbe, parkba, hetente minél többször. A mostani fiatal generáció egyékbént is mozgáshiányos és túl sokat tölt a különböző monitorok előtt, egy családi kiruccanás nagyszerű módja a családtagok közti kötődések megerősítésének, az aktív életmód megalapozásának és a stresszkezelésnek is.
5. Közös akció!
És ha már egy család vagytok (tanárok esetében egy osztály), akkor miért ne lehetne közösen akcióra lépni? A közösség érzése stresszcsökkentő, megnyugtató hatású, a bármiféle akció pedig megadja a kontroll érzését, ami szintén jó hatással bír a pszichére. Találjatok ki közösen akciót, Elmehettek együtt tüntetésre, beszerezhettek egy komposztálót, beiktathattok húsmentes napokat, ültethettek fát, vagy kiszámolhatjátok a karbonlábnyomotokat. Magyarországon egyéni szinten leginkább azzal tehetünk utóbbi csökkentéséért, ha közösségi közlekedési módokat vagy a kerékpárt választjuk, amikor csak lehet, illetve spórolunk az energiával, kevesebbet hűtünk-fűtünk: ezekről is érdemes beszélgetni, együtt készíteni huzatpárnát vagy kiszámolni, mennyit takarítotok meg már pár fokkal is. A jó példa ragadós: mindegy, milyen kicsi lépés, de ha együtt teszitek meg, az mindenkinek a hasznára válik!
Bónusz: Így kommunikálj gyerekeknek a klímaváltozásról
A Monterey Bay Akvárium videója gyerekeknek a klímaváltozás vízi világra kifejtett hatásairól. Nem ijesztő, humoros, és konkrét cselekvési tanácsokkal látja el a gyerekeket - a saját szintjükön. Jó példa a klímakommunikációra gyerekeknek.
Tanároknak tartottam klímatémában brainstorming workshopot, amelyen azt mutattam be, hogy hogyan lehet egy globális témát részleteire bontva helyileg megvalósítható kezdeményezésekre fordítani középiskolás diákokkal. Ahogy elhangzott egy résztvevőtől, "az nem zavar a hétköznapjaimban annyira, hogy Ausztráliában égnek az erdők, de az hogy szemét van az iskolában és rengeteg élelmiszerhulladék keletkezik a menzán, az sokkal inkább." Ha a nagy egészről beszélünk állandóan, az bénítólag hathat, fontos hogy részleteire bontsuk a problémát és megtaláljuk benne a saját helyünket.
Éppen a következő napon került elém Emma Marris cikke a The New York Timesban, amely azt taglalja, hogy hogyan ne veszítsük el a fejünket és lépjünk inkább akcióba klímaváltozás terén. Számos pont rímel a workshopos tapasztalataimra.
1. Hagyd a lelkifurdalást!
A legnagyobb hiba környezetvédelemben az, amikor elkezdődik a "ki a zöldebb?" játék. Ez abból áll hogy a moshatózók lenézik a nem moshatós pelenkázókat, a bambuszfogkevések a műanyagosakat, a piacra járók a teszkózókat és sorolhatnám. A helyzet az, hogy sajnos a jelenlegi ellátási, közlekedési és egyéb rendszerek úgy vannak felépítve, hogy szinte lehetetlen (városban teljességgel az) nagy karbonlábnyom nélkül élni. Próbáld meg egy rosszul szigetelt panelban, ahol a tizediken a rosszul megoldott távfűtés miatt télen is kisgatyában lehet járni, míg a földszinten megfagynak! Vagy két kisgyerekkel próbálj meg rendszeresen piacra járni a munka, játszóterezés és házimunka mellett! Próbálj meg úgy bevásárolni egy átlag környéken (helyi élelmiszerekből), hogy egyáltalán nincsen benne műanyag! Próbálj meg tömegközlekedéssel eljutni erdőbe, zöldbe ismételten csak magamból kiindulva, két kisgyerekkel! Meg lehet csinálni, viszonylag nagy áldozatok (idő, pénz) árán. Épp múltkor fejtettem ki ismerősnek, hogy nekem olyan szerencsétlen helyre vették fel bölcsibe a kisebbiket, hogy tömegközlekedéssel délutánonként összegyűjteni a két gyereket és hazavinni őket két és fél órámba telik (ha biciklivel kombinálom a téli időszakon kívül, akkor csak két óra.) Ha főállású anya lennék még bele is férhetne, de úgy hogy dolgozom, nem tudom azt a luxust megengedni magamnak, hogy napi 5 órát üldögéljek a villamoson.
Gyakorlatilag teljes munkaidőt kíván (utánakutatás, piacra, csomagolásmentes boltokba tömegközlekedés, stb.), ha teljesen zölden akarsz élni. A helyzet az, hogy a nem fenntartható termékek, szolgáltatások, élelmiszerek olcsóbbak és kényelmesebbek mint fenntarthatóbb társaik - ebből is látszik, hogy magával a rendszerrel és annak logikájával van gond. Ha állampolgárként egymás ellen fordulunk és egymás életstílusát kritizáljuk, azzal pont a lényegről nem veszünk tudomást: arról, hogy a jelenlegi rendszerben mindannyian áldozatok vagyunk és a rendszert magát kellene megváltoztatnunk, egymással összefogva, lobbizva.
"Az a hiedelem, miszerint ezt a hatalmas egzisztenciális problémát meg lehetne oldani pusztán annyival, hogy mindannyian picit változatunk a fogyasztási szokásainkat, nem csupán bosszantó, de veszélyes is." Mary Annaise Heglar, klímaszakértő
2. Figyelj a rendszerre!
A politika és politikai aktivizmus nem csupán annyi, hogy négyévente elmész szavazni. Az egyéni kibocsátások eltörpülnek az ipari kibocsátások mellett. A politikusok (döntő többsége) viszont csak akkor lesznek igazán elkötelezettek a változtatás iránt, ha azt látják hogy ha nem azok akkor nem kerülnek hatalmi helyzetbe (tehát nem választják meg őket).
3. Együtt könnyebb
Ha csoportokhoz csatlakozol, két legyet ütsz egy csapásra - egyrészt megismerkedsz egy csomó új emberrel, ami egy bizonyos kor fölött egyre nehezebb, másrészt jóval hatékonyabban tudsz cselekedni - bármilyen területen is akarj. Nem véletlen a Fridays for Future népszerűsége - megvan benne az "együtt vagyunk" élmény, ami sokaknak nagyon hiányzik.
4. Te mihez értesz?
Ha tanár vagy, tarthatsz klímatémában ötletelést (munkafüzet hamarosan!), ha pszichológus vagy, foglalkozhatsz a klímaváltozás érzelmi hátterével (lásd én), ha kommunikációs vagy, motiválhatod az ügyfeleidet klímatudatosabb marketingre, ha búváriskolád van, írhatsz a korallok sebezhetőségéről, ha szappant gyártasz akkor kereshetsz környezettudatosabb csomagolást, ha zenekarod van, énekelhetsz a klímáról - mindannyiunknak megvan a helye és szerepe abban, hogy a téma "mainstreammé" váljon, és ne legyen ignorálható a döntéshozók és cégek részéről.
5. Tudd miért küzdesz!
Ha környezetvédelemről van szó, nem csupán azért küzdünk hogy száz év múlva milyen élete lesz az unokáinknak, hanem magunkért is. Hogy ne rövidítse meg az életünket a légszennyezettség, hogy fás-virágos, zöld környezetben tudjunk élni, hogy élhetőbbek legyenek a városaink ahol a bicikli valós alternatíva az autóhoz képest, és még sorolhatnám...Éppen ezért fontos felismerni és ismertetni, hogy a klímaváltozás téma rengeteg más területre is hatással van (az összesre kb), és nem csupán hosszútávú, hanem szinte azonnal érezhető rövidtávú előnyökkel is jár, ha változtatunk. Az alábbi videó pont erről szól: egy téma rengeteg más területtel összefügg, ha rendszerszinten foglalkozunk vele. Fantasztikus például az a példa, amelyben orvosok a pácienseknek padlásszigetelést írnak fel "receptre" (egy más típusú receptről, a zöld receptről már itt írtam). A lényeg: nem egyéni akciók kellenek, hanem interdiszciplináris összefogás és erősebb kapcsolatok az egyes szereplők között.
(fotó: Fridays for Future fotó: 444)
Összefoglalva: nem vagy egyedül, sőt, nem is szabad egyedül lenned, tedd meg amit meg tudsz tenni, és lásd rendszerben a dolgokat - csak így lehetséges változtatni rajtuk! Nos, Te mit teszel?
2 ütős hazai klipet hoztam a klímaváltozásról. Hogy ilyen klipek megszülethetnek, az biztos jele annak, hogy az elmúlt években sikerrel vált mainstreammé a téma. Ezek a klipek nem az észre, sokkal inkább az érzelmekre kívánnak hatni, jóval szélesebb réteget is képesek elérni, mint a tudományos adatok vagy magyarázó jellegű cikkek/videók.
A ráhatás kvadránst bemutattam már, ahol jól látszik hogy az innováció, viselkedésváltoztatás ösztönzése vagy a célzott üzenetek nem elegek, az érzelmeket is be kell vonni a képletbe, ha változtatást szeretnénk elérni. Élményt és közösséget is kell teremteni.
Ezt tette Greta a Fridays for Future mozgalommal, és ezt érheti el egy hazai együttes is a közönségéhez szólva. A Follow the flow szakítós számokra hajazva mutatja be, mit üzen a Föld nekünk, noÁR klipje többek között gyerekkórussal ér el hatást.
A Follow the Flow fesztiválokat bejáró, rádiók által is játszott mainstream zenekar, ezt a megtekintések is jól mutatják, 1.6 milliónál jár jelenleg a számláló. A kicsit később, novemberben megjelent noÁR szám 160.000-es megtekintést produkált eddig.
Az üzenet egyértelmű: a klímaváltozásról beszélni trendi - ez nagyszerű példa a rajongók számára.
Witte modellje a csodás "Extended Parallel Process Model" nevet kapta
