Tanároknak tartottam klímatémában brainstorming workshopot, amelyen azt mutattam be, hogy hogyan lehet egy globális témát részleteire bontva helyileg megvalósítható kezdeményezésekre fordítani középiskolás diákokkal. Ahogy elhangzott egy résztvevőtől, "az nem zavar a hétköznapjaimban annyira, hogy Ausztráliában égnek az erdők, de az hogy szemét van az iskolában és rengeteg élelmiszerhulladék keletkezik a menzán, az sokkal inkább." Ha a nagy egészről beszélünk állandóan, az bénítólag hathat, fontos hogy részleteire bontsuk a problémát és megtaláljuk benne a saját helyünket.
Éppen a következő napon került elém Emma Marris cikke a The New York Timesban, amely azt taglalja, hogy hogyan ne veszítsük el a fejünket és lépjünk inkább akcióba klímaváltozás terén. Számos pont rímel a workshopos tapasztalataimra.
1. Hagyd a lelkifurdalást!
A legnagyobb hiba környezetvédelemben az, amikor elkezdődik a "ki a zöldebb?" játék. Ez abból áll hogy a moshatózók lenézik a nem moshatós pelenkázókat, a bambuszfogkevések a műanyagosakat, a piacra járók a teszkózókat és sorolhatnám. A helyzet az, hogy sajnos a jelenlegi ellátási, közlekedési és egyéb rendszerek úgy vannak felépítve, hogy szinte lehetetlen (városban teljességgel az) nagy karbonlábnyom nélkül élni. Próbáld meg egy rosszul szigetelt panelban, ahol a tizediken a rosszul megoldott távfűtés miatt télen is kisgatyában lehet járni, míg a földszinten megfagynak! Vagy két kisgyerekkel próbálj meg rendszeresen piacra járni a munka, játszóterezés és házimunka mellett! Próbálj meg úgy bevásárolni egy átlag környéken (helyi élelmiszerekből), hogy egyáltalán nincsen benne műanyag! Próbálj meg tömegközlekedéssel eljutni erdőbe, zöldbe ismételten csak magamból kiindulva, két kisgyerekkel! Meg lehet csinálni, viszonylag nagy áldozatok (idő, pénz) árán. Épp múltkor fejtettem ki ismerősnek, hogy nekem olyan szerencsétlen helyre vették fel bölcsibe a kisebbiket, hogy tömegközlekedéssel délutánonként összegyűjteni a két gyereket és hazavinni őket két és fél órámba telik (ha biciklivel kombinálom a téli időszakon kívül, akkor csak két óra.) Ha főállású anya lennék még bele is férhetne, de úgy hogy dolgozom, nem tudom azt a luxust megengedni magamnak, hogy napi 5 órát üldögéljek a villamoson.
Gyakorlatilag teljes munkaidőt kíván (utánakutatás, piacra, csomagolásmentes boltokba tömegközlekedés, stb.), ha teljesen zölden akarsz élni. A helyzet az, hogy a nem fenntartható termékek, szolgáltatások, élelmiszerek olcsóbbak és kényelmesebbek mint fenntarthatóbb társaik - ebből is látszik, hogy magával a rendszerrel és annak logikájával van gond. Ha állampolgárként egymás ellen fordulunk és egymás életstílusát kritizáljuk, azzal pont a lényegről nem veszünk tudomást: arról, hogy a jelenlegi rendszerben mindannyian áldozatok vagyunk és a rendszert magát kellene megváltoztatnunk, egymással összefogva, lobbizva.
"Az a hiedelem, miszerint ezt a hatalmas egzisztenciális problémát meg lehetne oldani pusztán annyival, hogy mindannyian picit változatunk a fogyasztási szokásainkat, nem csupán bosszantó, de veszélyes is." Mary Annaise Heglar, klímaszakértő
2. Figyelj a rendszerre!
A politika és politikai aktivizmus nem csupán annyi, hogy négyévente elmész szavazni. Az egyéni kibocsátások eltörpülnek az ipari kibocsátások mellett. A politikusok (döntő többsége) viszont csak akkor lesznek igazán elkötelezettek a változtatás iránt, ha azt látják hogy ha nem azok akkor nem kerülnek hatalmi helyzetbe (tehát nem választják meg őket).
3. Együtt könnyebb
Ha csoportokhoz csatlakozol, két legyet ütsz egy csapásra - egyrészt megismerkedsz egy csomó új emberrel, ami egy bizonyos kor fölött egyre nehezebb, másrészt jóval hatékonyabban tudsz cselekedni - bármilyen területen is akarj. Nem véletlen a Fridays for Future népszerűsége - megvan benne az "együtt vagyunk" élmény, ami sokaknak nagyon hiányzik.
4. Te mihez értesz?
Ha tanár vagy, tarthatsz klímatémában ötletelést (munkafüzet hamarosan!), ha pszichológus vagy, foglalkozhatsz a klímaváltozás érzelmi hátterével (lásd én), ha kommunikációs vagy, motiválhatod az ügyfeleidet klímatudatosabb marketingre, ha búváriskolád van, írhatsz a korallok sebezhetőségéről, ha szappant gyártasz akkor kereshetsz környezettudatosabb csomagolást, ha zenekarod van, énekelhetsz a klímáról - mindannyiunknak megvan a helye és szerepe abban, hogy a téma "mainstreammé" váljon, és ne legyen ignorálható a döntéshozók és cégek részéről.
5. Tudd miért küzdesz!
Ha környezetvédelemről van szó, nem csupán azért küzdünk hogy száz év múlva milyen élete lesz az unokáinknak, hanem magunkért is. Hogy ne rövidítse meg az életünket a légszennyezettség, hogy fás-virágos, zöld környezetben tudjunk élni, hogy élhetőbbek legyenek a városaink ahol a bicikli valós alternatíva az autóhoz képest, és még sorolhatnám...Éppen ezért fontos felismerni és ismertetni, hogy a klímaváltozás téma rengeteg más területre is hatással van (az összesre kb), és nem csupán hosszútávú, hanem szinte azonnal érezhető rövidtávú előnyökkel is jár, ha változtatunk. Az alábbi videó pont erről szól: egy téma rengeteg más területtel összefügg, ha rendszerszinten foglalkozunk vele. Fantasztikus például az a példa, amelyben orvosok a pácienseknek padlásszigetelést írnak fel "receptre" (egy más típusú receptről, a zöld receptről már itt írtam). A lényeg: nem egyéni akciók kellenek, hanem interdiszciplináris összefogás és erősebb kapcsolatok az egyes szereplők között.
(fotó: Fridays for Future fotó: 444)
Összefoglalva: nem vagy egyedül, sőt, nem is szabad egyedül lenned, tedd meg amit meg tudsz tenni, és lásd rendszerben a dolgokat - csak így lehetséges változtatni rajtuk! Nos, Te mit teszel?
