A klímaváltozás a legrosszabb sztori, hiszen mindenhol ott van, de a fejlettebb országokban (ahol lenne erőforrás bármit is tenni ellene) egészen jól meg lehet úszni a következményeit. A legjobban pedig éppen azokat sújtja, akik a fejlődő országokban élnek, amelyeket sokszor épp az előnyöket élvező fejlettek zsákmányoltak ki.
Ha kizsákmányolás, fejlődő országok problémái és gazdasági (össze)függés, kézenfekvő téma az őserdőirtás. Az egész közösségi média "felrobbant" idén az égő Amazonas látványától, adománygyűjtésbe kezdett jópár honfitársunk (hogy hova ment a pénz, az sokszor nem volt teljesen világos), politikusok ingatták megrendülve a fejüket a kamerák előtt. Az őserdők kiirtásáról mindannyian tehetünk, ugyanis ez legtöbbször a fejlett vilából érkező kereslet miatt történik.. Ez már rég nem az a szint, amikor a helyi gazdák kivágnak maguknak egy kis területet, hogy ott gazdálkodhassanak. Az erdőirtás ipari szinten megy. És közünk van hozzá.
De mégis, mi közünk van hozzá és milyen ráhatásunk lehet az egészre? Mit tehetünk mi a karosszékünkből az őserdőirtás megállításáért? Hogyan lehet a "gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan" jelszót konkrét cselekedetekre váltani? Meddig terjedhet a szolidaritásunk ami nem csupán lájkokban és megosztásokban csúcsosodik ki? És hogyan lehet értelmes tevékenységre ösztönözni az aggódókat hatékony kommunikációval?
Erre hoztam ma egy példát, a Rainforest Alliance Follow the Frog kampányfilmjét, ami tökéletesen összefoglalja a nyugati ember sokszor talán nevetségesnek tűnő igyekezeteit a "jobb emberségre", fantáziáit és vágyait, és a végén konkrét cselekvési javaslatot ad, amivel innen, messziről is hatni tudunk távoli problémákra. Zseniális kisfilm, rengeteg poénnal!
Itt is a történetmesélés miatt üt annyira a film, és azért, mert egyik legmélyebb vágyunkat, a "hőssé válást" teszi meg témájának és karikírozza ki azzal az üzenettel, hogy hősnek lenni nem mindig lehetséges, és talán nincs is rá szükség. Egy nagyívű és hatásában kétséges gesztus helyett a mindennapokban kell "helytállnunk", a tudatos fogyasztói döntéseinkkel és választásainkkal, tisztában léve azzal, hogy privilegizált helyzetben vagyunk és a mi döntéseink nagyon távolra is hathatnak. Ezt a szájbarágós, ezerszer elmondott üzenetet fordítja le a kisfilm, nagyszerűen alkalmazva a humort, miközben ügyesen gúnyolja ki az őslakosokat megmentő fehér ember toposzát.
