Klímapszichológia

A fáktól tényleg boldogabbak leszünk?

A fáktól tényleg boldogabbak leszünk?

5 kutatás nem csak brit tudósoktól

Azt kutatások nélkül is tudtuk, hogy a fák és mindenféle zöldfelület jót tesz a lelkünknek. De hogy pontosan hogyan tesznek jót, ahhoz mégiscsak kellettek a kutatók. Nem csak britek következnek!

Minél közelebb, annál jobb! A 300 méteres szabály

Ha legfeljebb 300 méternyire laksz a természettől, legyen az park, természetvédelmi terület vagy csak egy szimpla zöldfelület, akkor nagyobb eséllyel leszel vidám, boldog és úgy általában elégedett az élettel a Warwick, a Newcastle és a Sheffield egyetemek közös kutatása szerint. Ennek kiderítésére helymeghatározásos technológiát vetettek be a kutatók, a zöldfelületek és lelki egészség háromféle aspektusa közötti összefüggéseket keresve. A több, mint 25000-es mintát vizsgálva arra jutottak, hogy nagyon erős összefüggés van az otthon körüli zöldfelület mennyisége és a mentális jóllét között. Leginkább a 300 méteres távon belüli zöldfelületek befolyásolták adott személy boldogsági szintjét, élettel való megelégedettségét és a pozitív önértékelését. 

"A kutatás eredményének nagyon fontos implikációi vannak a várostervezésre és döntéshozatalra nézve, illetve arra, hogy hogyan mérjük a zöldterületekhez való hozzáférést és hogyan tervezzünk fenntarthatóbb és élhetőbb városokat." (João Porto de Albuquerque, Warwick Egyetem) 

forest.jpeg

Okos kialakítás - egészségesebb városlakók

Fontos a 300 méteres szabály, de a Barcelona Institute for Global Health még tovább vizsgálódott, és megállapította, hogy nem mindegy, milyen minőségű zöldfelület van 300 méternyire. Attól még ugyanis, hogy valahol zöldfelület van, nem feltétlenül fognak többen biciklizni, futni vagy gyalogolni. "Okosan" kell a zöldterületet kialakítani, és a szemléletformálásra is érdemes odafigyelni. Minél inkább tisztában vannak a városlakók azzal, hogy a négy falon kívüli lét jót tesz az egészségnek, annál hajlandóbbak kimozdulni. Illetve minél használhatóbb az adott park, annál több időt fognak eltölteni benne sportolással a városlakók. Ez Budapesten is látszik a futópályák és kültéri konditermek esetében. A kiírások és a megfelelő kialakítás sportolásra motiválnak. 

kondi.jpg

Heti 2 óra természet - nyugtatók helyett

Fontos, hogy közel legyen, hogy okosan legyen kialakítva, na de az sem mindegy, mennyi időt töltünk adott zöldterületen. A tudósok szerint heti 2 óra a természetben (ami lehet park, erdő vagy tengerpart) már hatással van a mentális és fizikális jóllétre. Az outdoor elfoglaltságok, mint a hétköznapi túrázás, vagy a most nagyon felkapott erdőfürdőzés gyógyír lehetnek a szívbetegségektől kezdve a stresszre, asztmára de még a diabéteszre is, ezen egészségügyi hatásokat pedig hajlamosak vagyunk durván alábecsülni. Ráadásul az sem számít, hogy egy blokkban vagy több részletben "tudjuk le" a két órát, és az sem, hogy mit csinálunk, a lényeg, hogy outdoor tevékenység legyen: lehet például kajakozás, séta, tenisz, vagy biciklizés. Vagy akár faölelgetés és meditálás is.

treehug.jpg

Ha nincs erdő és park, egy foghíjtelek is megteszi

Nincs természet, vagy akár csak egy park is a közelben? Attól még, hogy zöldterületben szegényebb egy városrész, még tervezhet úgy, hogy jobban érezzék magukat a lakói. A bezöldített foghíjtelkek, a közösségi kertek hasonlóan pozitív hatással bírnak, mint egy csilli-villi park: a velük kapcsolatos kutatás szerint csökkentik ugyanis az egyén saját értéktelenség-érzetét és depresszióját. Már egészen kis összegekből is ki lehet alakítani közösségi kerteket, elég egy kis gyep, pár fa, és az arrajárók máris jobban érzik magukat. 

"Ennek a beavatkozásnak a szépsége az, hogy pofonegyszerű, ezért aztán könnyen replikálható és skálázható más városokban is. A költsége szintén relatíve alacsony, ha összehasonlítjuk másfajta beavatkozásokkal, amelyeket az egészségünk érdekében teszünk" Eugenia C. South

zoldf2.png

A foghíjtelkes kutatás a zöldterületek és az adott közösség egészségi állapotának kapcsolatát vizsgálta, belevonva a stressz- és erőszakcsökkentő hatást. Azon foghíjtelkek közelében élők, ahol a telket bezöldítették és parkosították, a depresszió 40%-kal, az értéktelenség érzése 50%-kal csökkent, minél szegényebbek voltak a résztvevők, annál erőteljesebben. Ráadásul az erőszakos bűncselekmények száma is csökkent. A kutatás nem vizsgálta, hogy a válaszadók egyáltalán használták-e az adott tereket, ahova egyébként se padok, se hinták vagy libikókák nem kerültek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincs még nagyobb haszna egy területnek, ha ilyesmiket is rátelepítenek.

"Pusztán a természet látványa kritikus biológiai válaszokat vált ki. Mivel a már meglévő területek bezöldítése sokkal olcsóbb, mint új városi parkok kialakítása, ezért a kutatás eredménye költséghatékony módját veti fel a mentális egészség javításának, különösen szegényebb és ezáltal veszélyeztetettebb városrészeken." Matilda van den Bosch

... de a legjobbak mégiscsak a lombos fák!

Szuper, ha van a környéken zöldterület, de az ausztrálok szerint mégiscsak az tesz a legjobbat a mentális egészségünknek, ha lombos fákat látunk magunk körül. Az Új South Wales-i Wollongong Egyetem kutatói közel 50.000 idősebb városlakót vizsgáltak longitudinális kutatásukban. Ebből kiderült, hogy 30%-os fa "lefedettség" 30%-kal kevesebb mentális problémával járt, ahol több fa volt a környéken, ott egyszerűen jobban érezték magukat az emberek. A lehetséges okok között a fák által csökkentett zaj, hő és pormennyiség lehet.

fa.jpg

Ha érdekel a zöldfelületek és a mentális/fizikai egészség témakör, lájkold az URBACT Health&Greenspace oldalát, amely egy városok közötti, ezzel a témával foglalkozó 2019-2020-as nemzetközi projekt, amelybe akár Te is bekapcsolódhatsz!

A fáktól tényleg boldogabbak leszünk? Tovább
Hogyan érjünk el változást a civilektől az önkormányzatokig?

Hogyan érjünk el változást a civilektől az önkormányzatokig?

meghívó kerekasztal beszélgetésre és workshopra

fb-cover-03-820x360.jpg

A Climate-KIC, az EU legnagyobb klímainnovációs szervezete coach networkjének nyílt eseményére invitállak sok szeretettel benneteket! Az esemény angol nyelvű, nyitott minden érdeklődő számára.

Angolul idézem a leírást, a linkre kattintva tudtok helyet foglalni magatoknak:

Are you interested in climate action? And in coaching? Or maybe both?
Join us at the free open section of Climate-KIC Network of Coaches' Community Event, grow your network and get inspired!

Programme:
1. Pet Kupa a story of environmental protection and adventure - Hankó Gergely
2.Inspiring climate action at every level Panel discussion
- working with municipalities: Lugosi Bea & Szabó Krisztina, Magyar Éghajlavédelmi Szövetség KlímavédDVelem
- climate awareness raising: Péter Vigh, Másfél fok @masfelfok
- youth & climate politics: András Volom, V4SDG
- building eco-communities: Márton Hajnal Nyimi Öko Közösség
3. Workshop, networking

Please save your place here at the event page!

Join us, let's get inspired together!
Looking forward to meet you soon!

https://www.facebook.com/events/1141417326057353/

Hogyan érjünk el változást a civilektől az önkormányzatokig? Tovább
Az őserdőmentő fehér ember esete a zöld békával

Az őserdőmentő fehér ember esete a zöld békával

így fordítsd le a "gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan" szlogent!

A klímaváltozás a legrosszabb sztori, hiszen mindenhol ott van, de a fejlettebb országokban (ahol lenne erőforrás bármit is tenni ellene) egészen jól meg lehet úszni a következményeit. A legjobban pedig éppen azokat sújtja, akik a fejlődő országokban élnek, amelyeket sokszor épp az előnyöket élvező fejlettek zsákmányoltak ki.

Ha kizsákmányolás, fejlődő országok problémái és gazdasági (össze)függés, kézenfekvő téma az őserdőirtás. Az egész közösségi média "felrobbant" idén az égő Amazonas látványától, adománygyűjtésbe kezdett jópár honfitársunk (hogy hova ment a pénz, az sokszor nem volt teljesen világos), politikusok ingatták megrendülve a fejüket a kamerák előtt. Az őserdők kiirtásáról mindannyian tehetünk, ugyanis ez legtöbbször a fejlett vilából érkező kereslet miatt történik.. Ez már rég nem az a szint, amikor a helyi gazdák kivágnak maguknak egy kis területet, hogy ott gazdálkodhassanak. Az erdőirtás ipari szinten megy. És közünk van hozzá. 

beka.jpg

De mégis, mi közünk van hozzá és milyen ráhatásunk lehet az egészre? Mit tehetünk mi a karosszékünkből az őserdőirtás megállításáért? Hogyan lehet a "gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan" jelszót konkrét cselekedetekre váltani? Meddig terjedhet a szolidaritásunk ami nem csupán lájkokban és megosztásokban csúcsosodik ki? És hogyan lehet értelmes tevékenységre ösztönözni az aggódókat hatékony kommunikációval?

Erre hoztam ma egy példát, a Rainforest Alliance Follow the Frog kampányfilmjét, ami tökéletesen összefoglalja a nyugati ember sokszor talán nevetségesnek tűnő igyekezeteit a "jobb emberségre", fantáziáit és vágyait, és a végén konkrét cselekvési javaslatot ad, amivel innen, messziről is hatni tudunk távoli problémákra. Zseniális kisfilm, rengeteg poénnal!

Itt is a történetmesélés miatt üt annyira a film, és azért, mert egyik legmélyebb vágyunkat, a "hőssé válást" teszi meg témájának és karikírozza ki azzal az üzenettel, hogy hősnek lenni nem mindig lehetséges, és talán nincs is rá szükség. Egy nagyívű és hatásában kétséges gesztus helyett a mindennapokban kell "helytállnunk", a tudatos fogyasztói döntéseinkkel és választásainkkal, tisztában léve azzal, hogy privilegizált helyzetben vagyunk és a mi döntéseink nagyon távolra is hathatnak. Ezt a szájbarágós, ezerszer elmondott üzenetet fordítja le a kisfilm, nagyszerűen alkalmazva a humort, miközben ügyesen gúnyolja ki az őslakosokat megmentő fehér ember toposzát. 

 

Az őserdőmentő fehér ember esete a zöld békával Tovább
Városi kertészkedés gangsta-style

Városi kertészkedés gangsta-style

avagy miért jó a panel tövében paradicsomot termeszteni?

2050-re az emberiség kétharmada városokban fog élni, és csak egyharmada vidéki, falusi környezetben. Így aztán nagyon fontos, hogy hogyan tervezzük meg a városainkat. A cél, hogy egyrészt mindenki normális életet tudjon bennük élni, másrészt ne még nagyobb problémát okozzanak a városok klímaváltozás terén (a városok a széndioxid-kibocsátás 75%-át adják globálisan), hanem inkább a megoldás részei legyenek.

A különféle "okos" városi tervezés, hatékony és lehetőleg megújulókból származó energiaellátás, épületek átgondolt építése és menedzselése, hatékonyabb közlekedéstervezés: ezekre mind égető szükség van. És még egy valamire: érdeklődő és érdekelt, aktív városlakókra. A közösségre, amelyiknek beleszólása van abba, hogy mi történik.

ron-finley_s-gangsta-garden.jpg

(Koktél)paradicsom a panel tövében

Hogyan is lehet megfásult városlakókból érdeklődő és aktív közösséget teremteni? Egy izgalmas terepe ennek a városi zöldfelületek menedzselésébe és karbantartásába történő bevonás.Ilyen például a városi kertészkedés, a közösségi kertek kialakítása, vagy az elhanyagolt városi közterületek közösségi zöldítése.

Már Budapesten is vannak erre példák, ilyen a XII. kerület Zöldfelület Gondnoksági Programja, ahol kisebb-nagyobb csoportok vállalhatták fel gazdátlan zöldfelületek kezelését, ehhez tervezést és szerszámokat is kaptak. De ilyenek a panel épületek között, vagy foghíjtelkeken kialakított közösségi kertek is, melyeket többek között a Kortárs Építészeti Központ fog össze hálózatban, és amelyekhez szemléletformálás, oktatás is kapcsolódik. 

kozossegi_kert_leonardo.jpg

A közösségi kertek nagyszerű és főképp kézzelfogható belépést jelentenek a közösségi tervezésbe. Mindenki érti, hogy miről van szó, könnyen láthatóak a lépések, látványos és gyönyörű (és ehető!) az eredmény. A résztvevőknek együtt kell dolgozniuk, egyeztetni és megbeszélni, így városi közösség is épül, érdeklődő emberek csoportja gyűlik össze egy adott témában, az önkormányzattal együttműködve.

Márpedig ez a részvételi demokrácia alapja: hogy a városlakó magáénak érezze a várost, annak adott területéért felelősséget vállaljon és legyen beleszólása annak menedzselésébe. Míg Budapesten inkább hobbiról van szó, addig számos helyen űzik komolyabban az urban farmingot, azaz a városi gazdálkodást, a gazdasági és társadalmi kapcsolatok felélénkülését és az élelmiszerbiztonság alapkövét látva benne.

A közösségi kertészkedés előnyei

Közösségépítés,a  "kontroll" érzése: a városlakók egy szép célért összefognak és kertészkednek, kortól és nemtől függetlenül. Közös döntések kellenek, megbeszélések, tudásátadás. A résztvevők úgy érzik, van hatása annak, amit csinálnak - ez főleg elszegényedett közösségeknél kulcsfontosságú (lásd lenti videót), ahol a reményvesztettség és motivációhiány jellemző (továbbá hiányoznak az egészséges kikapcsolódási és kapcsolódási formák). Nagyszerű eszköz a városi elmagányosodás csökkentésére, új ismerősök szerzésére, illetve jó alapul szolgálhat egy ilyen kert további kezdeményezésekhez is. 

Mentális és fizikai egészség javulása: szabad levegőn mozgás, a termesztés, gondozás örömével párosulva. Minden héten lehet várni, hogy épp mi indul növekedésnek. Folyamatos apró feladatok és pozitív visszajelzés egy kert - jó ellenszere a lehangoltságnak, szomorúságnak, magányérzetnek. Motivációját vesztett embereknek tökéletes kikapcsolódás.

Tanulás lehetősége: a kertészkedéssel a városi ember új dolgokat tanul, a tanulás frissen tart, kikapcsol a hétköznapi mókuskerékből. És fiatalon is tart (lásd Bálint gazdát :D)

Egészséges ételek: helyben termesztett zöldségek és gyümölcsök, ahol pontosan lehet tudni, mi került a földbe és milyen vegyszerekkel lett gondozva az adott növény. A zöldség - és gyümölcstermesztés tudatosabbá teszi a kertészkedőt a táplálkozással kapcsolatban is.

A gengszter kertész L.A-ből: a kerttel együtt egy közösség is felnő

Azt, hogy egy városi kertészkedési kezdeményezés milyen hatással lehet elszegényedett közösségekre, tökéletesen ábrázolja a los angeles-i "gangsta kertész"-ről, Ron Finleyről készült videó. "Az itteni gyerekeket megkérdeztem, hogy vannak-e álmaik. Azt válaszolták, nincsenek. Hogy lehet, hogy valaki nem álmodik? Pedig az ingyen van." Finley szerint a közösségi kertészkedés reményt és tennivalót ad a helyieknek, továbbá persze friss gyümölcsöket és zöldségeket. Az önkormányzattal való kapcsolat döcögősen indult: az első elhanyagolt zöldterület átvarázsolása után felszólítást kapott. Idővel azonban sikerült rendeletmódosítást és szemléletváltást elérnie, többek között a média ráhatásával, így ma már az utak mentén bárki azt ültet, amit szeretne.

"Felelősséget teremtesz egy városi kerttel, és kapcsolódási pontokat is. Ez nem csak az ételről szól. (Ron Finley)"

 

Egy ilyen projekt erejét jól mutatja, hogy amikor az önkormányzat Finley foghíjtelkét el akarta adni, közösségi összefogásra több, mint 500.000 dollár gyűlt össze, hogy területet vásárolhasson magának. 

A jövő nagyvárosainak, ha zöldebbek és egészségesebbek szeretnének lenni, nagyobb teret kell adniuk a zöldfelületeknek, azok kreatív használásának - és akár a gerilla kertészkedésnek is. 

  

Városi kertészkedés gangsta-style Tovább
4+1 felemelő klímatörténet

4+1 felemelő klímatörténet

a történetmesélés jelentősége a klímakommunikációban

Nem mindegy, hogyan tálaljuk a klímaváltozást, ha azt szeretnénk, hogy cselekedjenek az emberek és ne apátiába süllyedve legyintsenek, hogy már úgyis késő, kár bármit tenni. A hozzáállásokról már beszéltünk, illetve a megküzdési módokról is: az, hogy ki milyen válaszokat ad a klímaváltozásra, nagyrészt attól is függ, hogy mennyire érzi reménytelennek a helyzetet és saját magát tehetetlennek.

A tehetetlenség érzése cselekvésképtelenséget szül, ezért nagyon oda kell figyelniük a különféle szervezeteknek (legyenek azok civil vagy akár önkormányzat, kormányzati szervek), hogy hogyan kommunikálnak, ha változást akarnak elérni. 

A katasztrófa kihirdetés, apokaliptikus víziók talán épp ellenkező hatást érnek el, mint ami a kommunikátorok célja volt hiszen mentálisan inkább lezárunk, mintsem nyitunk a lehetséges megoldások felé. (Pozitív pszichológiai kutatások is foglalkoznak azzal a jelenséggel, hogy stresszhelyzetben beszűkül a tudatunk, így kevéssé vagyunk képesek a megoldásokban gondolkozni vagy azokról ötletelni, a stressztudomány pedig három lehetséges reakcióról beszél: menekülés, megküzdés vagy cselekvésképtelenség, ha az egyén úgy érzi, hogy tehetetlen és se küzdeni, se menekülni nem tud, akkor egyszerűen "lefagy" és nem tesz semmit sorsának jobbításáért)

Történetmesélés, mint alapvető kommunikációs eszköz

A klímaváltozás, mint téma, túl nagy. Ahhoz, hogy fel tudjuk fogni, érdemes emberi történetekre bonani azt. Ahogy Victoria Heerrmann írja a Guardianban:

"A tudományostól a személyesig elmondani és megosztani emberi történeteket: ez az egyik legfontosabb eszközünk, ha túl akarjuk élni a klímaváltozást."

A történetmesélés (divatosabb nevén storytelling) fontosságát a reklámszakemberek már régóta ismerik, utóbbi időben egyre inkább tért hódít a szervezeti, például az önkormányzati kommunikációban is. 

kenyan-activist-wangari-maathai-525194310-58c341ef5f9b58af5c638e4c-740x480.jpg

Caroline Kealey kommunikációs szakember szerint a közszférában az utóbbi évek legnagyobb változása stratégiai kommunikáció terén a kontent- azaz tartalommarketing irányába történő elmozdulás volt. Ez az irány a történetmesélést helyezi előtérbe: a fontos témákat egyéni történetek elmesélésén keresztül mutatja be. Ez arra a felismerésre épül, hogy ha egyszerre mindent akarunk kommunikálni, akkor igazából semmit sem kommunikálunk, a gondolatokkal és ötletekkel tehát „gazdaságosan” kell bánni. Azt kell tehát keresni, hogy különböző témákat egy adott történetre, narratívára hogyan tudjuk felhúzni. 

Van egy sztorid? Milyen hatást akarsz elérni vele?

Miről fognak a klímaváltozással kapcsolatos történeteink szólni? Tehetetlen, menekülni kényszerülő embertömegekről, vagy alkalmazkodásról, okos megoldásokról, közösségi összefogásról? Ha változást szeretnénk elérni és cselekvést kiváltani, akkor utóbbiakat kell előtérbe helyezni, nem elhallgatva a helyzet súlyosságát, de inspirálva a változtatásra a hallgatóságot. A következőkben összegyűjtöttem egy-két felemelő klíma történetet, legyen jó napod! :)

 A csodálatos indiai vízi falu

Mindsetváltás, ennek eredményeképpen hatékonyabb vízmenedzsment, 20 évnyi kitartó közös munka egy indiai faluban - az eredmény oázis a sivatagban.

 

 Az afrikai Zöld Öv mozgalom

A nő, aki mozgalmat indított és rávett másokat is, hogy ültessenek fákat ahelyett, hogy kivágnák őket. Egy Nobel békedíj és 40 millió elültetett fa története.

 

A Loess-fensík újraélesztése

Egy Belgium-méretű fennsík zölddé varázsolása, helyi gazdaság felélénkítése. "A Loess-fensík példájából megtanulhattuk, hogy a talajerózió és szegénység oka sokszor egyszerűen csak a romboló emberi tevékenység. A Loess-fensík példájából azt is megtanultuk, hogy bátorsággal és kemény munkával hatalmas kiterjedésű károsodott ökoszisztémák rehabilitálhatók."

 

Etiópiai újraeerdősítés

"5 éve ez a terület úgy nézett ki, mint egy sivatag" - egy etióp terület újrafásítása, amelynek eredményeképpen családok tudják eltartani magukat, iskolába küldeni a gyerekeiket. 

 

És plusz egy történet Magyarországról, amely ugyan nem akkora volumenű, mint a fentebbi példák de legalább annyira szívmelengető: a Petkupa mozgalom által inspirálva felmondott munkahelyén és inkább egyszemélyes szemétgyűjtésbe kezdett Pándy Bence a Tiszán (a videó ide kattintva érhető el). 

pandibence.png

A történetmesélés 7 fontos eleme

  1. Mondd el úgy, mintha egy barátodnak mesélnéd!
  2. Legyen főszereplő, akinek a szemszögéből látod a sztorit! Legyen személyes!
  3. Legyenek összeütköző gondolatok/tények (pl. legyőzhetetlen klímaváltozás - aktív, helyi közösség aki saját környezetében győz)
  4. Emelj ki egy-két részletet, amelyik jól megjeleníti a történet lényegét (pl, mutasd be az újrafásított területet)
  5. Legyenek érzelmek a történetben! 
  6. Minél több cselekvést kifejező igét tartalmazzon a történeted - legyen mozgalmas!
  7. Legyen a történet végén "poén" - megfontolandó gondolat, tanulság (de ne rágd a közönség szájába teljesen a tanulságot, mert az unalmas)

Mi a Te történeted?

Ha pedig úgy érzed, hogy a klímaváltozás lefutott ügy, gondolj a hozzád hasonlóan gondolkodó író, Jonathan Franzen szavaira: 

Tedd a helyes dolgokat a bolygóért, persze, de próbáld menteni azt is, amit kifejezetten Te szeretsz, legyen az egy közösség, intézmény, természeti hely, egy faj amelyik bajban van - és értékeld a kis sikereket is. Bármilyen jó dolgot tegyél is, az nem biztos, hogy segít megakadályozni egy jóval forróbb jövő eljövetelét, de értelme van, és ma jót tesz. Amíg van amit szeress, addig van amiben reménykedhetsz" (Jonathan Franzen)

Neked mi az, ami fontos? Te mit tudnál tenni saját környezetedben? Ismersz magyarországi felemelő klímatörténeteket? Írd meg!

4+1 felemelő klímatörténet Tovább
Klímaváltozás: a hozzáállásunk határozza meg, mihez kezdünk vele

Klímaváltozás: a hozzáállásunk határozza meg, mihez kezdünk vele

A "nincs itt semmi baj"-tól a "nekünk már késő"-ig

"Reménykedhetsz ugyan, hogy a katasztrófa elkerülhető, és érezheted magad még frusztráltabbnak és dühösebbnek a világ cselekvésképtelenségétől. Vagy elfogadhatod, hogy jön a katasztrófa.(Jonathan Franzen)"

- a fentieket és hozzájuk hasonlókat írt le Jonathan Franzen író a New Yorkerben nemrég, hatalmas vitát és felháborodást váltva ki vele. Az író úgy véli, jobb felkészülni és az adaptációra költeni, mint feleslegesen ölni a pénzt a megelőzés reményébe. Mindeközben nemzetközi szervezetek és civil mozgalmak sora állítja: igenis van remény, csak összevontan, vállvetve kellene cselekedni, méghozzá azonnal. 

 

Amit hiszel, aszerint cselekedsz

A tudományos tények mindenki számára ugyanazok: klímaváltozás van, emberi tevékenység okozza, és a témával foglalkozó kutatók 99%-a ebben egyetért. Mégis, ugyanazon tényeken alapulva többféle következtetést vonnak le és többféle álláspontot alakítanak ki maguknak az emberek, intézmények és kormányok.

Azért nagyon fontos megvizsgálnunk ezeket az álláspontokat, mert ezektől függ, milyen intézkedések és cselekvések lesznek a klímaváltozásra adott válaszok rendszerszinten. Van-e egyáltalán klímaváltozás, vagy nincs? Tehetünk-e még valamit, vagy már késő? A válaszaink, intézkedéseink, költségvetésünk attól függ, hogy mit hiszünk és milyen következtetéseket vonunk le magunknak, mire jutnak a cégek, kormányok és intézményrendszerek (és mi befolyásolja őket a következtetés levonásában). 

4 népszerű álláspont a klímaváltozással kapcsolatban

Az egyéni pszichológiai reakciókról, megküzdési stratégiákról már írtam, most következzen 4 népszerű álláspont a klímaváltozással kapcsolatban, a psychologytoday cikke alapján. 

 "Nincs semmi baj: Tagadó álláspont

Ezen az állásponton lévők úgy gondolják, a klímaváltozás csupán a liberálisok hisztije, pusztán politikai agenda az egész, a kapitalizmus megtámadása, a Nyugat önmarcangolása, harc azért, hogy a kormány nagyobb kontroll alatt tarthassa a gazdaságot. A baloldali tudósok eltúlozzák a klímaváltozással kapcsolatos következtetéseiket.

Ide tartozik Donald Trump politikája, aki szentül hiszi (legalábbis nyilvánosság előtt állítja), hogy a klímaváltozást a kínaiak találták ki, azért hogy az USA gazdaságát versenyképtelenné tegyék.  

trump-cnn.jpg

Nála még Putyin is jóval elfogadóbb állásponton van, sőt, köti magát a Párizsi Egyezményhez.

 "Vannak fontosabb dolgaink is!" Közömbös álláspont

 Akik ide tartoznak, elfogadják, hogy a klímaváltozás létező jelenség, de nem látják megalapozottnak azt, hogy katasztrófa lenne, és szerintük rengeteg más olyan dolog van, ami jóval veszélyesebb annál, és amivel inkább foglalkoznunk kellene. (pl éhezés, háborúk, szupervírusok elterjedése)  Jó példa a közömbös álláspontra Kövér László nyilatkozata például, ő úgy gondolja, a migráció fontosabb kérdés, mint a klímaváltozás, utóbbi előtérbe helyezése a jóval fontosabb problémák elé pedig "agymosás"

"Csináljunk valamit, most azonnal!" Kríziselkerülő álláspont

Ide tartoznak azok, akik úgy gondolják, elkerülhető a klímakatasztrófa, de csak ha most azonnal cselekszünk (lásd Greta Thunberg), és 2°C alatt tartjuk a felmelegedést. Rengeteg forrást és energiát kell szánnunk arra, hogy megváltoztassuk a társadalom hozzáállását.  

 

 "Már késő": Kríziselfogadó álláspont

Ide tartoznak azok, akik Jonathan Franzenhez hasonlóan úgy gondolják, már késő a prevencióhoz és ami erőforrásunk van, az a hatások csillapítására fordítandó. Amíg pedig nem rosszabb a helyzet, élvezzük azt, amink van és tegyünk azokért, akiket szeretünk. Franzen ezt írja:

"Rendben van küzdeni az emberi természet korlátaival és abban reménykedni, hogy elkerülhetjük és megelőzhetjük mindazt a szörnyűséget, ami jön, de pont ugyanennyire fontos hogy kisebb, helyi csatákat is megvívjunk, ahol reális remények vannak a megnyerésükre. Tedd a helyes dolgokat a bolygóért, persze, de próbáld menteni azt is, amit kifejezetten Te szeretsz, legyen az egy közösség, intézmény, természeti hely, egy faj amelyik bajban van - és értékeld a kis sikereket is. Bármilyen jó dolgot tegyél is, az nem biztos, hogy segít megakadályozni egy jóval forróbb jövő eljövetelét, de értelme van, és ma jót tesz. Amíg van amit szeress, addig van amiben reménykedhetsz" (Jonathan Franzen)

UI: amint azt látni fogjuk, a kép ennél árnyaltabb, hiszen számos pszichológiai mechanizmus is beleszól abba, hogy cselekszünk-e az álláspontunknak megfelelően. A cselekvési tehetetlenség, a máshová figyelés ráadásul rendszerszintű, hiába hirdetünk klímavészhelyzetet és kongatjuk a harangot (ezekről írok még).

(Az írás alapjául a következő cikk szolgált: What should we believe about climate catastrophe? Psychologytoday.com)

Klímaváltozás: a hozzáállásunk határozza meg, mihez kezdünk vele Tovább
Klímainnováció, klímamarketing, klímakommunikáció - wtf?!

Klímainnováció, klímamarketing, klímakommunikáció - wtf?!

avagy hogyan hass az emberekre? - a ráhatás kvadráns

A klímaváltozás egyszerre érinti a természetet és a társadalmat, kérdőjelezi meg az uralkodó paradigmákat, értékeket és működésmódokat. A probléma megközelítésében jelenleg is a természettudományos és a közgazdasági narratívák uralkodnak, sokszor arra apellálva, hogy ha az emberek megértik a probléma lényegét és látják a tényeket, racionális lényekként majd megváltoztatják szokásaikat. Szép lenne, ha így működne a meggyőzés, de természetesen lájuk, hogy ez nem így van. Hogy Renee Lertzman klímaváltozással foglalkozó pszichológust idézzem

Mindegy mit csinálunk, legyen az bármennyire brilliáns vagy innovatív technológiailag, nem fogjuk tudni azt a hatást elérni amit szeretnénk, hacsak nem kezdjük el nagyon gyorsan bővíteni ismereteinket és képességeinket arra nézve, hogy megértsük a klímaváltozás pszichológiai dimenzióit. (Renee Lertzman)

A klímaváltozásnak tehát pszichoszociális (társadalmi és pszichológiai) dimenziói vannak, amelyeket figyelembe kell venni, bármilyen intézkedést hozunk, bármilyen beavatkozási stratégiát válasszunk. Az emberek nem racionális lények, pusztán technológiai innovációkban gondolkozni kevés, számos más módon is lehet és kell hatni ahhoz, hogy be tudjuk őket változásba. 

Így oldd meg a klímaváltozást: a ráhatás kvadráns

Az említett Renee Lertzmann az alábbi kvadránsban foglalta össze a ráhatási lehetőségeket. Ő nem ráhatásról, sokkal inkább bevonódásról beszél (a "bevonódási kvadráns" azonban nem hangzik annyira jól ezért lett ráhatás kvadráns), a lényeg tehát az, hogy hogyan lehet az állampolgárokat bevonni a megoldásba. Megsúgom: úgy, hogy minden egyes kvadránsrészt figyelembe veszünk, és kísérletezünk velük, hogy közelebb jussunk a megoldás(ok)hoz.

A kvadráns részei a következők: innováció, viselkedésváltoztatás, üzenetek, tapasztalás. A későbbi írásaimban fogok még sokszor hivatkozni a ráhatás kvadránsra mert nagyon jó és átlátható keretnek tartom a különböző, klímaváltozásos témák és jelenségek kategorizálásához, ezért hogy mindig tudjuk, hol mozgunk épp, a mostani alkalommal részletesebben kivesézem. 

kvadrans.png

Lássuk, mit is jelentenek ezek pontosan!

Innováció - hogyan tervezzünk egy jobban működő világot?

Ide tartoznak a technológiai válaszok és egyúttal beavatkozások a társadalomba. Dizájn thinking, rendszergondolkodás, kihívás, eco-startupok, klímainnováció, réspiacok menedzsmentje: ha ezeket a szavakat halljuk, biztosak lehetünk benne, hogy épp ebben a kvadránsban tartózkodunk. Szupertrendi coworking irodákban startup inkubáció és EU-s programok - ez bizony az Innováció kvadránsa. Rengeteg hívője van annak, hogy pusztán a technológia és a kapitalizmus logikája mindent meg fog oldani - az idei Brain Bar egyik szünetében beszélgettem az előadó és a "Why can't politics fix climate change" vita egyik résztvevőjével, Jeffrey Tuckerrel, aki szintén így gondolja. Éppen ezért hoztam ide a Magyar Természetvédelmi Szövetség honlapján írtakat e kvadráns "ellentételezéseként":

Valahányszor azt halljuk, hogy gondjaink a piac elvein működő technikai megoldásokkal megoldhatók, érdemes az óvatosság. A legtöbb gondot nem éppen ez a haszonelvű szemlélet okozta? Valahányszor felmutatnak egy technológiát mint „könnyű” megoldást, tegyük fel a kérdést: ki áll ezen ötlet mögött? Kinek kedvez, ha bevezetik? Érdemes utánaszámolni – vagyis ellenőrizzük, hogy a javasolt megoldás reális-e. 

Gondoljuk csak végig: a technológiai kérdések valójában politikaiak. Tükrözik a mögöttük álló társadalmi viszonyokat, azokban mélyen beleágyazottak. Egy-egy technológiai javaslat csak akkor értelmezhető és elemezhető, ha megvizsgáljuk, hogy milyen társadalmi rendszert szolgál, hiszen annak az igényeire ad választ, annak a céljait veszi célba. (Magyar Természetvédők Szövetsége)

A fenti társadalmi-technológiai rendszerben való gondolkozást és rendszerinnovációt egyébként ma már a legtöbb innovációval foglalkozó program felveszi a palettájába, így például a kifejezetten klímainnovációval foglalkozó Climate-KIC szervezet is. Szakértőknek szerveznek külföldi csereprogramokat, startupokat inkubálnak, 24 órás innovációs ötletversenyeket rendeznek és számos egyéb módon próbálják elérni, hogy minél innovatívabb válaszok szülessenek a klímaváltozásra mind helyi, mind nemzetközi szinten. A következő videó nyelvezete is abszolúte erre a kvadránsra jellemző: bootcamp, vállalkozásfejlesztés, startup és társai.

 

 

Viselkedésváltoztatás - hogyan vegyük rá A-t arra, hogy y-t csináljon?

Ebben a kvadránsban úgy próbálunk hatni az emberekre, hogy megvizsgáljuk motivációikat, gondolkodási folyamaikat, drivereiket, és különböző jutalmazásokkal/büntetésekkel (a behaviorizmus irányzatnak megfelelő ráhatásokkal) próbálunk változást elérni rájuk. Ide tartozik a manapság oly divatos gamifikáció, vagy a nudgeing is (ezekről később), de a különböző kormányzati intézkedések, szabályzások is.
Ilyenek például azon intézkedések, melyek szerint az elektromos autók ingyen parkolnak (sőt, egy darabig ingyen is lehetett tölteni őket), vagy hogy a XII. kerületben az újépítésű házaknál kötelezően esővízgyűjtő ciszternákat kell beépíteni, vagy hogy a zöldtető építésekre pályázatokat írnak ki.
Civil szférában nudgingra (és picit a gamifikációra) példa a jelenleg futó #helybenveszem kampány, de említhetném a Bringázz a munkába! kampányt is, esetleg a szívószálmentes augusztust, ami kihasználja a társadalmi nyomásban rejlő lehetőségeket. 
A szemetelés megszüntetésének játékosítására íme egy rövid videó. A módszer nem feltétlenül másolható nagyüzemben, de viselkedésmódosításra és játékosításra mindenképpen jó példa.

 

Üzenetek - a klímaváltozást is lehet marketingelni

Ebben a kvadránsban az emberek attitűdjeire, értékeire és klímaváltozással kapcsolatos meggyőződéseire próbálunk hatni. Moralitás, etika, társadalmi normák, kommunikáció, marketing és keretezés - ezek tartoznak ide. Ebben a kvadránsban vetette be a Coca-Cola a jegesmacikat, vagy az FKF Mucsi Zoltánt és társait:

 

 A társadalmi nyomást celebek és influenszerek erősítik, ezt a jelenséget próbálja a fenti videó kiaknázni, Mucsi Zoltántól megszokott sarkos módon: "paraszt" vagy, ha nem taposod laposra a sörösdobozt. Mucsi ezzel szépen is összefoglalja a celebek használásának lényegét és magát az üzenetet is. 

Az alábbi fotón egy más típusú celeb, egy klasszik influenszer, a 100 éves Bálint Gazda látható, aki a hegyvidéki önkormányzat szervezésében ültet fát éppen, beszédében felhívva a figyelmet a klímaváltozásra való felkészülésre és a fák fontosságára.

balintgazda.jpg

Vigyázat! Nem mind arany, ami fénylik! A "greenwashing" az a típusú marketing, amikor az üzenetek ugyan csilli-villik, de tartalom és valódi teljesítmény nincs mögöttük.

green_marketing.gif

Tapasztalás: Hogyan érzed magad a klímaváltozástól?

Ebben a kvadránsrészban az emberek érzéseivel foglalkozunk, hívószavaink pedig a következők: érzelmek, tudattalan folyamatok, védekező folyamatok és megküzdési stratégiák, szimbólumok, társadalmi normák, veszteség, szorongás, gyász, vágyak, empátia, meghallgatás, figyelem, konfliktusok.. Ez az a kvadráns, amelyet általában elhanyagolnak a klímaváltozással foglalkozók, pedig ahogy Rosemary Randall, a "Climate, Psychology, Conversation" című könyvében írja:

"Ha azt akarod, hogy az emberek változzanak és változtassanak, meg kell hallgatnod őket. Meg kell értened, hogy mi gátolja őket abban, hogy bevonódjanak bizonyos témákba, vagy hogy változásokat foganatosítsanak meg az életükben. Ez csak úgy történhet meg, ha szóba állsz velük és elkezdetek beszélgetni." (Rosemary Randall) 

 Ide tartoznak olyan projektek, mint a kiscsoportos beszélgetőkörös Carbon Conversations, van már klímaszorongásra terápia is, de én ide sorolnám a többek között ökofalvakban alkalmazott "mélydemokráciás" beszélgetéseket, konszenzusra jutást is (erről is lesz még cikk), illetve egy adott jelenséggel kapcsolatban a közvetlenül érintettek bevonását (és facilitálását) a döntési folyamatba. Az sem mindegy, hogy például a gyerekek hogyan vannak felvilágosítva a klímaváltozásról, nagyon oda kell figyelni, nehogy sérüléseket okozzon a segítő szándékú szakember.

Összességében véve ebben a kvadránsban a cél az adaptív válaszok erősítése, méghozzá a megértésen és meghallgatáson keresztül. Hogy milyen pszichológiai jelenségek tartoznak még ebbe a kvadránsba, arról később fogok írni. 

******************************

Ha a céged/szervezeted klímaváltozással, vagy környezetvédelemmel foglalkozik és fontos a hatékony kommunikáció kialakítása, házi feladatként gondold át, a fentiek közül jellemzően melyik kvadránsrészben mozogtatok eddig, és mi az, amit elhanyagoltatok? Utóbbiakban hogyan kezdhetnétek kísérletezésbe, miket lehetne kipróbálni? 

Vélemények? Meglátások? Várom, írjatok! 

(Az írás alapjául szolgáló ez az e-learning tanfolyam szolgált: Engaging people on climate change. Renee Lertzman & Jo Kaptijn. https://learning.climate-kic.org/en/programmes-and-courses/engaging-people-on-climate-change)

Klímainnováció, klímamarketing, klímakommunikáció - wtf?! Tovább
Klímapszichológia?! Az meg mi?

Klímapszichológia?! Az meg mi?

(bemutatkozás)

"Annak ellenére, hogy a klímaváltozás jelentős, de pontosan nem meghatározható része egyértelműen emberi tevékenységhez kapcsolódik, a társadalomtudományok marginális szerepet töltenek be mind az éghajlatváltozás okainak elemzésében, mind a lehetséges megoldások kidolgozásában"(Dunlap, Brulle, Climate Change and Society idézi Antal Z. László)

A blog célja a klímaváltozáshoz kapcsolódó pszichológiai jelenségek ismertetése, különös tekintettel a viselkedés változtatásra.

A blog gyakorlatorientált és azt vizsgálja elsősorban, hogy a hétköznapokban hogyan érhető el változás. A szerző , Soós Viktória viselkedéselemző és pszichológia MA szakos hallgató, az EU legnagyobb klímainnovációs szervezeténél, a Climate-KIC-nél coach és közösségfejlesztő, illetve fenntarthatósági/környezetvédelmi kommunikációs stratégia írásán és gyakorlatba ültetésén dolgozik. 

Klímapszichológia?! Az meg mi? Tovább
Klímahiszti vagy jogos para? Te hogyan küzdesz meg a klímaváltozással?

Klímahiszti vagy jogos para? Te hogyan küzdesz meg a klímaváltozással?

mindennapi megküzdési stratégiáink

Miért van az, hogy míg egyesek a Parlament előtt tüntetnek a klímaváltozás ellen, addig mások még akkor is tagadják hogy baj lenne, amikor már a szemüket szúrják ki a tények? Pusztán az információhiánnyal nem lehet ezt magyarázni. A dolog mögött pszichológiai jelenségek, méghozzá a különféle, úgynevezett megküzdési formák állnak, amelyeket muszáj ismernünk, ha változást szeretnénk elérni - például megfelelő klíma-kommunikációval, ami nem merülhet ki a puszta riogatásban (amint azt mindjárt látni fogjuk, ez sokszor épp ellenkező hatást vált ki).

me-terrible-coping-mechanisms-my-fragile-mental-health-iqnts.jpg

Mégis, mit kezdjek ezzel? Stratégiák a megküzdésre

A rossz hírekkel való megküzdésnek három fő típusa van, ezek a következők: tagadás, maladaptáció, adaptáció.

A tagadás és a maladaptáció (azaz a helyzethez való nem megfelelő hozzáállás/a helyzet nem megfelelő kezelése) egyértelműen zsákutcák. A kommunikáció és a klímapszichológia feladata az, hogy ezen zsákutcákból kiterelve a rossz hír fogadóját adaptív válaszokhoz segítsük. Magyarán képes legyen felfogni a klímaváltozás jelenségének súlyosságát, leküzdeni ennek tagadását és felmérve lehetőségeit megfelelően alkalmazkodni hozzá. Hogy ez a megfelelő alkalmazkodás egy ökofalu építése, kevesebb műanyag használata, tudatosabb közlekedés vagy éppen lobbitevékenység, azt mindenki maga dönti el saját képességeinek megfelelően. A lényeg a pozitív lépés megtétele egy egészségesebb környezet irányába.  

Lássuk részletesen is az egyes megküzdési stratégiákat.

 

Klímaszkeptikusok: a valóság túl félelmetes

A tagadás stratégiái klímapszichológiai szemszögből azért annyira makacsak, mert segítségükkel le lehet győzni, el lehet nyomni a klímaváltozással járó szorongást és klímagyászt. Lehet úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mintha az egészet pusztán egy svéd kislány találta volna ki, aki egyébként is mentálisan beteg. "Ha letagadod a tényeket, nem kell érzelmeket átélned" (Hamilton és Kasser) - ez a tagadás legfőbb üzenete. Szintén idetartozó pszichológiai jelenség, hogy általában az extrém dolgokat automatikusan hihetetlennek és ezáltal hamisnak gondoljuk, tehát ha a klímaváltozás lehetséges forgatókönyveit nézzük, az extrémebb (ám nagyon is reális) forgatókönyveket még azok is ignorálják, akik egyébként magát a jelenséget már elfogadták. 

 

Nem kérek szívószálat: maladaptív megküzdési stratégiák

A maladaptív megküzdési stratégiák egy pontig elfogadják és elismerik a klímaváltozással járó eshetőségeket és veszélyeket, de alkalmazóik számos tudományos tényt eltorzítanak a maguk számára, hogy csökkentsék azok érzelmi hatását. Ők azok az irreális optimisták, akik úgy hiszik, pusztán a tudomány és a technológiai forradalom majd megoldják ezt a kérdést, merthogy "az emberiség eddig is oldott már meg hasonló volumenű problémákat", úgy vélik, hogy a klímaváltozás őket úgysem érinti, mert az valahol máshol probléma, vagy majd jön egy hős (mint például Elon Musk), aki egyszerűen egy-két huszárvágással elintézi az ügyet. Utóbbi egyfajta regresszív állapot, hit a világot megmentő hősben, aki helyettünk is küzd, hogy mi jól alhassunk. 

Szintén maladaptív stratégia az úgynevezett elterelő stratégiák bevetése, melyek olyan apró és nagyjából lényegtelen lépések, melyek révén mégis úgy gondolhatjuk, tettünk valamit az ügy érdekében. Ide tartozik például az, amikor zerowaste fórumokban azt tárgyalják, ki honnan rendeli a bambuszfogkefét vagy az alumínium szívószálát. A felelősség áthárítása is ide tartozik, amikor saját felelősségünket nem felismerve, másokra hárítjuk azt. Ilyen például, amikor a nyugati világ Kínát okolja a széndioxidkibocsátásért, látványosan nem kötve össze a pontokat a kínai tömegtermelés és az ezzel járó kibocsátások és a nyugati fogyasztás között. A közömbösségi stratégiák annyiban különböznek a tagadástól, hogy egészen passzív módon állnak hozzá a klímaügyekhez: még arra sem veszik a fáradságot, hogy tagadják azok fontosságát. "Ha nem érdekel, nem kell rosszul éreznem magam" - ez a jelszó, és nagyjából kerülnek minden környezetvédelmi témát, vagy ehhez kapcsolódó cselekedetet is. 

one-weird-trick-to-get-people-to-care-about-climate-change-2-94c_1.jpg

Túl a klímagyászon: adaptív megküzdési stratégiák

Az adaptív megküzdési stratégiákat azok alkalmazzák, akik elismerik a tudományos előrejelzéseket és az ezekkel járó érzelmeket, aztán pedig ezek alapján megpróbálnak cselekedni. Azért adaptív a stratégiájuk, mert képesek az új környezeti és érzelmi helyzethez alkalmazkodva tenni valamit a megoldásért. Akkor lehetséges ez, amikor valaki már túl van az első sokkon, feldolgozta érzelmeit - ez tehát a klímagyász egy későbbi fázisa, amikor már nincsen lebénulva az ember az egzisztenciális szorongástól (tipikusan saját magát és közvetlen környezetét, gyermekeit, unokáit illetően). Még akik feldolgozták is a klímaváltozás jelenségét érzelmileg, azok is sokszor váltanak a klasszikus gyász fázisainak megfelelően oda-vissza tagadás, gyász, düh, szorongás, elfogadás között, az épp aktuális katasztrófáknak és egyéb híreknek megfelelően.

Minél több adaptív megküzdési stratégiával bíró állampolgár van aki elfogadja a tényeket és tenni is akar valamit, annál nagyobb nyomás nehezedhet a kormányokra és a cégekre, hogy pozitív lépések történjenek a karbonsemlegesség irányában. A klímapszichológia és klímakommunikáció feladata tehát az, hogy segítsen az embereknek abban, hogy tagadás és maladaptív stratégiák helyett adaptív stratégiákat válasszanak.

Te melyik megküzdési stratégiát alkalmazod épp?

(Az írás a következő tanulmány alapján készült: Dr. Tim Rayner & Mr Asher Minns: The challenge of communicating unwelcome climate messages, 2015. Kép: thenib.com)

Klímahiszti vagy jogos para? Te hogyan küzdesz meg a klímaváltozással? Tovább